Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
Ladislaus Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex universis Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium paginam inspecturis salutem in eo, qui regibus dat salutem. Ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod Jensel villicus de Thyrna et alii hospites nostri cum eodem ad nostram accedentes presentiam a nobis humiliter supplicantes petiverunt, quod quandam terram Scyl vocatam, iacentem iuxta terram ville ipsorum, quam Sclaus Iwan de nostra collatione possidebat, propter decessum ipsius Iwan terram prefatam ad nostras manus devolutam pro utilitate ville eorum ac etiam pro defectu terre civitatis nostre eisdem de benignitate regia dare et conferre dignaremur. Nos itaque, qui in multitudine hospitum nostrorum et comodo villarum nostrarum consuevimus gratulari, verum etiam animo advertente fidelia et grata obsequia hospitum nostrorum predictorum, que nobis et regno nostro in confinio regni nostri contra devastatores regni nostri fideliter exhibuerunt et indefesse nolentesque eosdem hospites nostros predictos propter huiusmodi fidelia servitia ipsorum sine aliquo regali dono pertransire, terram superius nominatam cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis universis, si quas eadem terra in se continet, sub eorundem métis et terminis, in quibus per ipsum Iwan habi tata esse dinoscitur et possessa, hospitibus nostris prefatis et civitati nostre memorate dedimus et donavimus ac contulimus perpetuo et pacifiée possidendam hoc per omnia declarato, quod populi congregati et congregandi ad ipsam terram in omnibus servitiis ipsorum et libertatibus ac discussionibus causarum arduis et inferioribus eadem libertate, inmunitate, conditionibus et quibuslibet exemptionibus, quibus prefati hospites nostri a temporibus progenitorum nostrorum regum inclitorum usi ac freti fuerunt, pacifice perfruantur ac servitia débita et consueta nobis et nostris successoribus exhibere absque divisione, discrepatione et separationis cuiuslibet novitatis seu adiunctionis obstaculo remoto impendere teneantur. Ut autem hec nostra collatio et donatio robur optineat perpétue firmitatis, nec ullo unquam tempore possit vei debeat in irritum retractari, présentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Ech aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo ducentesimo octuagesimo, regni autem nostri anno octavo, sexto Nonas Julii, indictione octava. Nos itaque ipsorum hospitum nostrorum de Tyrna iustis et legittimis petitionibus favorabiliter inclinati attendentesque ipsum privilégium regis Ladislai non abrasum, non cancellatum, non abolitum, nec in aliqua sui parte vitiatum, tenorem eiusdem de verbo ad verbum presentibus inseri facientes auctoritate presentium confirmamus dupplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus discreti viri magistri Theodori Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo ducentesimo nonagesimo primo, regni autem nostri anno secundo, octavo decimo Kalendas Octobris. 3810. * — mandátumát, mellyel megparancsolta az egri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Rorandus fia: Sándor királyi ember iktassa be Zelemerius fiát: Zadwr-t Iheyke föld birtokába, amelyet előzőleg az utód nélkül meghalt Deda fia: Fwdwr, Fywg és Zosa birtokoltak, említi az egri káptalan (1291.) szept. 20-i oklevelében. (Fejér VI. 1. 126. — DL 95050. Jékey lt.) 3811. — a neki és a királynénak az udvarban tett szolgálataiért, továbbá mert az osztrák herceg elleni hadjáratban Bécs város várának kapujánál hősiesen harcolt, Zelemer fiának: Zadurnak adományozza a Zobovch (Zobouch) megyei Iheyke (Iheyka) földet, amely az utód nélkül elhalt Deda fia: Fwdwr, valamint Fywg és Zowsa (Zosa) birtoka volt és a tatárok óta üres, egyben átírja az egri káptalan (1291.) szept. 20-i jelentését (Fejér VI. 1. 126.) a
