Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

— az Ausztria hercege ellen sérelmei megtorlására viselt hadjárat után, melynek során annak országát pusztította, békekötés végett Pozsony városához érkezett, ahol Ogia-i András fiai: Farkas és Péter, Mixa fia: János, Endre fia: András, Magiary-i Kato fia: Péter, Simon fia: Moius és Vros fia: János kérésére átírja és megerősíti IV. László 1281. aug. 30-i privilégiumát (3114. sz.) és 1284. jan. 10-i pátens oklevelét (3283. sz.), melyekkel kivette őket a pozsonyi várjobbágyságból és a királyi serviensek közé sorolta. — D. p. m. discr. viri mag. Teodorii Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo CC° nonagesimo primo, r. aut. n. a. 11°, septimo Kai. Sept. Átírta: pozsonyi káptalan 1360. ápr. 15. (DL 37462. Olgyay lt.) Említi: Bánffy Miklós pozsonyi ispán 1467. nov. 9. (DL 37 524. Olgyay lt.) Hazai okit. 129. és 431. (az említés). — Kivonat: Burgenland II. 250. 364. sz. 3802. — átírja IV. László 12(7)5-i oklevelét (2677. sz.) Balase birtok adományozásáról. — a. gratie M° CC° nonagesimo primo, sexto Kai. Sept. Tartalmilag átírta: a) Szécsényi Frank országbíró 1402. júl. 30. (DL 42777. Múz. Törzsanyag). b) ua. 1402. aug. 1. > vasvári káptalan 1402. aug. 15. (DL 49 584. Rumy lt.) Hazai okmt. VIII. 176., Burgenland II. 251. 365. sz. 3803. — Simon fiának: György mesternek adományozza újólag a főpapok és a bárók tanácsából a IV. Béla és IV. László által adományozott Sáros megyei Souwar, Soupotok és Delna királyi falvakat az ott levő sókúttal, minden tartozékukkal és a Thopl-ig terjedő erdővel a régi határok között. György mester részt vett az állítólagos András herceg üldözésében, Pótok várát az első parancsra átadta a királynak, az Ausztria hercege ellen indított legutóbbi általános hadjáratban hűségesen szolgált, több rokona és serviense megsebesült, Bécs körülzárásában tapasztalatait érvényesítette, s különösen a krakkói és sandomíri hercegnél volt követség során fontos ügyekben tett jó szolgálatokat. Nagyobb hitelesség kedvéért az oklevelet Lodomerius esztergomi és János kalocsai érsek is megerősítette pecsétjével. — D. p. m. viri discr. mag. Theodori prepositi Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo primo, quinto Kai. Sept., r. aut. n. a. secundo. Eredeti: 65,5 X 35,4 cm. Díszes kezdő A. A királyi pecsét zsinórja és két érseki pecsét. DL 50 543. (Ernst gyűjtemény.) Említi: a) egri káptalan 1299. (DL 57229. Soós lt.) b) Palóci Máté nádor 1435. nov. 24. (DL 57636. Soós lt.) Wagner: Dipl. Sáros 304., Katona: Hist. crit. VII. 1073., Fejér VI. 1. 123. — Kivonat: Mon. eccl. Strig. II. 295. — Az említés (a): Fejér VI. 2. 214. Az említés (b) így írja le a királyi pecsétet: penes sigillum ipsius domini Andrée regis sigilla Lodomerii Strigoniensis et Johannis Colocensis archiepiscoporum ex utraque parte appensa extitissent, quasque litteras ipsius regis dominus Karulus olim similiter rex per impressum sigilli sui anularis in cera rubea(!) in sigillo ipsius regis Andrée duplici penes ymaginem a parte dextra factam(!) confirmando roborasset. 3804.