Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

oklevele Leta ügyében. Hazai okmt. VI. 360. Lásd 129(0). dec. 31-i keltezéssel a 3683. sz. alatt. privilégiuma a sátoraljaújhelyi polgárok részére. Adalékok Zemplén vm. XIV. (15) 1909. 62. Lásd 1291. jan. 5-i keltezéssel a 3696. sz. alatt. — megparancsolja az erdélyi káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Nagy (magnus) Dámján királyi ember járja meg Lapus birtok határait, s ha az eladományozható, iktassa be a birtokba (Dénes) nádor fiát: Dénes comest^ aki azt adományba kérte. — D. in Phylpus, feria secunda prox. ante Purificationem B. Virg. glor. Eredeti: 12,5 x 5,1 cm. Zárópecsét nyoma. DL 30 132. (Gyulafehérvári káptalan országos lt. Miscellanea Cista 1. fasc. 1. n. 26.) Átírta: erdélyi káptalan k.n. > III. András 1291. márc. 11. > ua. 1292. márc. 27. > esztergomi káptalan 1381. nov. 2. (Arhivele statului jud. Cluj, Bánffy lt. 104. — DF 260683.) Fejér VII. 2. 166., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 157. és 166., Bánffy okit. I. 24., Documente 3701. priv. ist. Rom. C. II. 354. (román ford.) + — megparancsolja az egri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Batiz testvére: Miklós vagy Detre fia: Benedek királyi ember járja meg a Gömör megyei Rosnobana birtok határait, majd iktassák be Lodomerius esztergomi érseket és az érsekséget annak birtokába. — D. in crastino festi Purificationis B. Virg. Marie a D. M° CC° nonagesimo primo. Átírta: egri káptalan k. n. > III. András 1291. ápr. 30. (Státny oblastny archív v Kosiciach, Rozsnyói püspöki lt. DF 277853.) > I. Károly 1313. nov. 5. (XVII. sz. másolata: Esztergomi káptalan magán lt. Lad. 49. fasc. 1. n. 11. — DF 237 878.) > pozsonyi káptalan 1701. ápr. 24. (XVIII. sz. egyszerű másolata: Rozsnyói püspöki lt. Uradalmi iratok 10. sz. — DF 259033.) Fejér VI. 1. 98. és 101., Mon. eccl. Strig. II. 278. Documente priv. ist. Rom. C. II. 354. (román ford.) Az oklevéllel szemben komoly gyanút támaszt az a körülmény, hogy a mandátum két királyi embert jelöl meg vagylagosan, amire III. András alatt nincs más példa. Az Anjoukori okmánytár I. kötetében 1321 végéről való az első olyan királyi mandátum, amelyben két királyi ember szerepel vagylagosan a következő kezdetleges formulával: „coram quo X vei Y, si alterum déesse contingat, homo noster" (Anj. okmt. I. 636.). A jelen oklevél „altero absente homo noster" fordulata a formulának még későbbi alakja. így az oklevelet 1320 utáni hamisítványnak kell tekinteni. 3702. — a Byzturche-i királyi polgárok kérésére átírja és megerősíti IV. László 1290. máj. 27-i privilégiumát (3556. sz.), amellyel elengedte nekik a Byzturche-i vám kétharmadát. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo primo, quarto Yd. Febr., r. aut. n. a. primo. Eredeti: 40 x 36,5 cm. Díszített kezdő A. Függőpecsét töredéke. Arhivele statului jud. Cluj, Beszterce város 2a. sz. (DF 247 222.) Zimmermann—Werner: Urkundenbuch 1.171., Documente priv. ist. Rom. C. II. 360. (román ford.) — Hiányosan: Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 157. — Kivonat: Archivalische Zeitschrift XII. 78. 3. sz. 3703.