Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

— megparancsolja az esztergomi káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Dama királyi ember vizsgálja meg, vajon Máté volt nádor visszaadta-e servienseinek: Barleus-nak és Irislaus-nak elfoglalt birtokaikat. — D. Bude secundo die oct. B. Mychaelis archangeli. Átírta: esztergomi káptalan 1300. okt. 21. (DL 49016. Bossányi lt.) Hazai okmt. VI. 463. 4333. * — memorialis oklevelét, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy Dénes fiai: Edeuch comes és Berkes Puch nevű földjüket elcseréljék Detre fia: Mykov comes Zelen nevű birtokáért és 28 ezüst márkáért, említi a váci káptalan 1300. okt. 17-i oklevele. (Fejér VI. 2. 277. és VII. 5. 559. — XVIII. századi jobb másolat: DL 65 729. Balassa lt.) 4334. * — privilégiumát, mellyel a Posoga-i királyi várnak az Orioa folyó mellett levő Dornoch nevű földjét a Bev nb. István székely ispán fiának: Péter mesternek adományozta, említi III. András 1300. okt. 28-i privilégiumában. (Wenzel XII. 657.) 4335. + — a Bev nb. István comes fiának: Péter mesternek, a királyi székelyek ispánjának kérésére és szolgálataira való tekintettel a bárók és nemesek tanácsából hozzájárul ahhoz, hogy a Posoga-i királyi várnak az Orioa folyó mellett fekvő Dornoch nevű birtokát, amelyet az ő adománya alapján bírt, bárkinek eladományozhassa vagy hagyományozhassa. Majd amikor Péter mester bevallást tett, hogy a birtokot hitbér és jegyajándék fejében (pro dote et dotalitio ac rebus parafarnalibus, necnon secum etiam asportatis) feleségének adta, a király az asszonynak is szabad rendelkezési jogot engedélyez. — D. p. m. ven. patris fratris Anthonii Dei gratia episcopi Chanadiensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° trecentesimo, quinto Kai. Nov., r. aut. n. a. decimo. Eredeti: 50,3 x 26,5 cm. Díszített nagy kezdő A. Több kiemelt és díszített kezdőbetű. Függőpecsét selyemzsinórja. Arhiv Hrvatske, Neoregestrata acta fasc. 1504. n. 33. (DL 34094.) Wenzel XII. 656., Smiciklas VII. 403. A dátumsor adatai között feloldhatatlan ellentmondás van. A megjelölt időpontban ugyanis már István gyulafehérvári főesperes volt az alkancellár, és ekkor már a 11. uralkodási évet írták. E hibák egyértelműen az oklevél hamis voltát jelentik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az oklevél kivitele első ránézésre kifogástalannak tűnik. Alaposabb vizsgálódás után néhány, a korba már nem illő paleográfiai következetlenséget lehet megfigyelni (felül hurkolt, hurok alakú rövidítési jel). Ezekből arra lehet következtetni, hogy a XIV. század első felénél nem későbbi scriptor mintaképei között valószínűleg a XIII. század közepéről származó oklevelek is voltak. 4336. * — János esztergomi keresztes magister ügyében Barleus esztergomi várnagyhoz intézett oklevelét említi III. András azonos keltű oklevelében. (Wenzel VI. 484.) 4337.