Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

(1298— 1300.) szept. 29. előtt. (1298.) okt. 13. Buda. (1298. nov. 2. előtt.) 1298. nov. 2. Buda. 1298. nov.26. Buda. — parancsa a soproni polgárok vámmentessége ügyében. Burgenland II. 333. 480. sz. Lásd (1291.) szept. 24-i keltezéssel a 3816. sz. alatt. — megparancsolja Bonus Vgacha megyei ispánnak és a négy bírónak, hogy vizsgálják ki Achylleus mester Pothok-i plébános, királyi káplán panaszát, amely szerint a királyi erdőőrök a panaszosnak és testvéreinek Vgacha megyei örökölt földdarabját elfoglalták, s ha a panaszt igaznak találják, iktassák vissza őket a birtokba. — D. Bude in quind. B. Mychaelis archangeli. Átírta: Ugocsa megye (1294.) nov. 29. (DL 38 136. Újhelyi lt.) Hazai okmt. VIII. 453. (é. n.) — Kivonat: Tagányi: Erdészeti okit. I. 18. 62. sz. 1294 októberében III. András a Tiszántúlon volt, ezért az oklevelet 1298-ra kellett tenni, amikor a király budai tartózkodása biztosra vehető. 4197. * — mandátumát, mellyel megparancsolta a győri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Perlym királyi ember iktassa be Simon fiát: Simon comest az örökös nélkül elhalt Máté Suslan nevű birtokába, említi III. András 1298. nov. 2-i oklevelében. (Wenzel X. 333.) 4198. — az örökös nélkül elhalt Máté Suslan nevű földjét Simon fiának: Simon comesnek adományozza, miután a győri káptalan a három ekényi föld iktatását azzal a nyilatkozattal végezte el, hogy Simon comes gondoskodik Máté feleségének dos-áról és három leányának leány negyedéről. — D. Bude in crastino festivitatis diey Omnium sanctorum a. D. millesimo C°C° nonagesimo octavo. n. 3.) Eredeti: 17,8 x 13,7 cm. Hátlapra nyomott pecsét viszonylag nagy része. DL 1510. (NRA fasc. 1588. Átírta: III. András 1299. ápr. 14. (DL 1511. NRA fasc. 951. n. 17.) Fejér VI. 2. 128., Wenzel X. 333., Burgenland II. 318. 457. sz. 4199. —meggyőződvén II. András privilégiumából, hogy a halászat (vulgariter thona) a Dunán Leustachius szigetétől az Ipolthu-ig a dömösi prépostot és a káptalant illeti, visszaveszi a Morus-i villicus-tól és a hospesektől az általa nekik adott felerészt, s megparancsolja nekik, hogy a prépostot és a káptalant a halászatban ne zaklassák, különben a Wysegrad-i várnagyoknak ad felhatalmazást, hogy bírsággal őket erre kényszerítsék. — D. Bude in crastino B. Katerine a. D. M° CC nonagesimo octavo. Eredeti: 18,8 x 4,9 cm. Hátlapon zárópecsét nyoma. Esztergomi káptalan magán lt. Lad. 70. fasc. 1. n. 2. (DF 238279.) Mon. eccl. Strig. II. 455. — Facsimile-részlet: uo. II. tábla. — Kivonat: Bakács: Pest megye 101. 272. sz. 4200.