Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

— Thvluoy fia: Péter comes Pozsony megyei nemes kérésére azokra a hűséges szolgálatokra való tekintettel, amelyeket a Demeter mester pozsonyi és Zolum-i ispán vezetésével Albert osztrák és stájer herceg megsegítésére Adolfus római király ellen küldött seregben tett öt nemesebb vitézt elfogva és két halálos sebet szenvedve, továbbá azért a 200 márkányi kárért, amelyet Henrik fia: János serviensétől: Thouth (dictus) Istvántól Somogy vár ostromakor szenvedett, átírja és megerősíti Demeter mester pozsonyi és Zolum-i ispán 1298. febr. 22-i pátens oklevelét (Wenzel V. 200.) Semky (Senky) birtoknak Péter comes részére történt odaítéléséről. — D. p. m. religiosi et discr. viri de ordine minorum ac venerabilis patris d. Annoni(!) Dei gratia episcopi eccl. Chenadiensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo octavo, septimo Kai. Aug., r. aut. n. a. nono. Eredeti: 53,5 x 34,8 cm. Díszes kezdő A. Függőpecsét darabja. Státny ústredny archív SSR, Pozsonyi káptalan hiteleshelyi lt. Capsa 10. fasc. 1. n. 2. (DF 226471.) Wenzel V. 183. 4188. * — különleges oklevelét (litteras spéciales), amellyel lemondott arról az állítólagos kiváltságáról, hogy nem közösíthető ki, és vállalta, hogyha a hatalmaskodókkal szemben nem jár el, úgy kápolnáját a római szék a kalocsai érsek útján, a főpapok tanácsából interdictum alá helyezheti, említi a főpapok 1298. aug. 5-i constitutio-jának VII. cikkelye. (Kovachich: Supplementum vest. comit. I. 110.) 4189. * — oklevelét, mellyel a Morus-i királyi hospeseknek adományozta a Dunának a Leustachius-sziget és Ipultu közti szakaszának feléjük eső felét, érvényteleníti 1298. aug. 15-i oklevelével. (Mon. eccl. Strig. II. 454.) 4190. — érvényteleníti azt az adományát, amellyel a Morus-i királyi hospeseknek adományozta a Dunának a Leustachius-sziget és Ipultu közti szakasza feléjük eső felét, mert II. András okleveléből meggyőződött arról, hogy ez a teljes Duna-szakasz a dömösi (Dymisiensis) Szent Margit-egyházé „cum piscationibus vsonum, qui vulgariter tana dicitur et pisscium", és visszaadja azt a prépostnak és a káptalannak; egyszersmind érvényteleníti ezzel kapcsolatosan a hospeseknek adott oklevelét is, és örök hallgatást parancsol nekik. — D. Bude in festő Asumptionis Virg. glor. a. D. millesimo CC° nonagesimo octavo. Eredeti: 21,2 x 7 cm. Hátlapján a kettős pecsét mellső lapjának középrésze és apró darabkái. Esztergomi káptalan magán lt. Lad. 70. fasc. 1. n. 3. (DF 238 280.) Fejér VI. 2. 127., Mon. eccl. Strig. II. 454. — Kivonat: Bakács: Pest megye 101. 271. sz. 4191. — megparancsolja a szekszárdi konventnek, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Diuis-i Moys fia: Lampert királyi ember járja meg a Tolna megyei Egenzaraz lakatlan királynéi föld határait és iktassa be Baas fiait: János, Rolandus és Pál Tolna megyei nemeseket annak birtokába. — D. Bude in festő S. regis Stephani.