Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
tertia vero cedet villico eorumdem. Item in aquis, que sunt in metis eorum, molendyna construere liberam habebunt facultatem. Item terram eorum inter se unus alteri in eadem villa vendere potest more hospitum aliorum. Item décimas eorum in agris relinquent secundum consuetudinem Saxonum Scepusiensium, cum nos ipsis populis tam in iudiciis, quam etiam in omnibus aliis libertatém Saxonum duximus ordinandam. Mete enim terre predicte ville hoc ordine distinguntur: prima meta incipit a parte orientali in eo loco, ubi quidam rivulus Theytapothocha nuncupatus cadit in aquam Popraad; deinde ascendit in ipsa aqua Popraad versus meridiem usque ad illum locum, ubi ex adverso ultra aquam Popraad est quoddam saxum et ibi in revolutione aque Popraad seu circuitu est meta; deinde exit de ipsa aqua Popraad tendens directe versus occidentem, ascendit usque ad magnam viam et ibi iuxta viam est meta terrea, deinde transita ipsa via vádit in unum berch et ibi est meta terrea; deinde descendit in uno valliculo transito ibidem quoddam(!) rivulo est meta; deinde vádit ad unam parvam silvam et ibi in silva est meta terrea; deinde directe vádit usque ad unam semitam et ibi iuxta ipsam est meta terrea; deinde transita ipsa sémita transit per quoddam pratum et ibi est meta terrea; deinde ascendit unum berch et ibi est meta terrea, eundo etiam per modicum spatium in alio berch est meta terrea; deinde descendit non magnó spatio et ibi est meta terrea; deinde vádit non remote et ibi est meta terrea; deinde vádit forte in equali spatio et ibi est meta terrea; abhinc reflectit se versus partes septentrionales et vadit usque ad fluvium Teytapothocha nuncupatum et ibi iuxta ipsam aquam est meta terrea, que séparât terram ipsorum populorum a terra Saxonum de Kaasmarch et de Rakuz; deinde in eodem fluvio Teytapothoka vocato vadit usque ad priorem metam et sic mete terre predicte ville terminantur. In cuius rey memóriám firmitatemque perpetuam nostras concessimus litteras nostro sigillo communitas. Dátum in mense Julii anno Domini M 0 C°C° nonagesimo octavo. Nos itaque ipsorum populorum de Ewr petitionibus favorabiliter inclinati ordinationem per ipsum comitem Baald factam approbantes et litteras eiusdem ratas habentes et acceptas eosdem populos de pristina conditione eorum eximentes ad libertatém eorundem Saxonum nostrorum de Scepus duximus ordinandos, prout superius est expressum, auctoritate presentium confirmamus dupplicis sigilli nostri munimine roborando. 3 In cuius rey memóriám firmitatemque perpetuam présentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roborantes. Dátum per manus venerabilis patris fratris Anthonii Dei gratia episcopi Chanadiensis, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini M° CC° nonagesimo octavo, XIII 0 Kalendas Agusti, regni autem anno octavo. Az oklevél egyenetlen, bizonytalan írása, korszerűtlen és változó alakú egyes betűi hamisításra vagy inkább interpolációra mutatnak. Tartalmát illetően a szász kiváltságokkal kapcsolatos részek keltik fel a gyanút. a A dátumsort kezdő két betű (Da) nincs törölve. 1298. — bizonyítja, hogy Draa-i Tamás comes pert indított Folkus fia: Mihály, valamint fiai: (júl. 23. Simon, Tamás és Pethew ellen, hogy vagy visszaadják neki örökölt Pehcham nevü előtt.) birtokát, amelyet eladtak Miklós nógrádi főesperesnek és testvérének: Botondnak, vagy megfelelő cserét adnak. Mihály és fiai az örökölt földet visszaadták, de megkérdezték Tamás comest, Aba fiát: Istvánt, Mycav fiát: Istvánt és az általa képviselt testvérét: Buzow-t, hogy van-e igényük a másik Pehchan nevű földre, amelyet Strogoa-i Dedach és testvére: Mycow, Pál és Hunth Detericus fiának: Mykow comesnek eladtak. Tamás comes és társai bejelentették, hogy a másik Pehchan földet az Ipul folyón levő malomhellyel és a Halaz föld felé eső erdő felével meghagyják Mihály comesnek és fiainak. Bemutatták Márton alországbíró 1295. okt. 21-i (Wenzel X. 194.) és az esztergomi káptalan 1281. okt. 4183.
