Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
1297. (júl. 23. előtt ) 1297. (júl. 23. előtt.) — a Zelniche falubeli Keuel fiai: Benedek és István kérésére átírja és megerősíti Demeter mester Zolum-i ispán 1296-i pátens oklevelét (Fejér VII. 2. 252.), mellyel nevezetteket a király parancsára kivette a királyi népek közül és a Lypto-i jobbágyfiak közé sorolta, egyben kihasított részükre négy ekényi földet a királyi népek földjéből, leírván ennek határait. — D. p. m. ven. patris Theodorii Dei gratia episcopi Jauriensis, vicecanc. n. dil. et f. n. a. D. myllesimo ducentesimo nonagesimo septimo, r. aut. n. a. sexto. Eredeti: 51,1 x 24,3 cm. Nagy kezdő A. Függőpecsét selyemzsinórja. Státny okresny archív v Liptovskom Mikulási, Szélnye (Sielnice) város lt. 1. sz. (DF 271 896.) Fejér VII. 2. 251. — Kivonat: Századok 1909. 885. 1. sz. Az alkancellár rangjának szokatlan módon történt megnevezése és a hibás uralkodási évszám némi gyanút kelt. 4124. + — Lypto-i Ocolysna-i Seraphinus fiának: Péternek hűséges szolgálataira való tekintettel, valamint Okolysna-i Myka fiának: Pálnak Kuzyg várának Henrik fiától: Jánostól való visszafoglalásakor történt elestéért, aminek következtében Ocolysna birtok fele visszaszállt a királyra, Péternek adományozza. így a teljes birtok az övé lett, mert Pál rokoni szeretetből a birtok másik felét a Turuch-i konvent oklevelének bizonysága szerint átadta Péternek. A birtok iktatását Demeter mester Zolum-i és Sarus-i ispán végezte el Mykus comes és Lypto-i Bertalan e célra kiküldött királyi emberek révén az esztergomi és a turóci konvent bizonysága mellett, majd leírja a birtok határait a két hiteleshely jelentése szerint. — D. p. m. discr. viri mag. Theodorii Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. myllesimo ducentesimo nonagesimo VII 0 , r. aut. n. a. septimo. Eredeti: Díszes kezdő A. Függőpecsételés nyoma. Okolicsányi család lt. (Fényképe: Státny oblastny archív v Bytci. 5. sz. — DF 285 725.) Wenzel X. 252., Húscava: Archívum Okolicsányi 19. — Kivonat: Tört. Tár 1904.248.166. sz., Húscava: Ján literát 92. és 173. 23. sz., Burgenland II. 306. 441. sz. Az oklevelet már Karácsonyi (32. 169. sz.), majd reá hivatkozva Horváth Sándor (Tört. Tár 1904. 248.) és Szentpétery (Századok 1911. 750.) is hamisnak tartotta az alkancellár 1297-ben már nem érvényes egyházi címe miatt. Húscava azonban (kiadásában és a Ján literát i. h.) csak gyanúsnak tekintette. Hamis voltát bizonyítja a fentieken túlmenően még az oklevél több korszerűtlen fordulata (pl. a megadományozott nem kéri az adományt, a királyi emberekről mint ad hoc specialiter destinando deputatis szól, pedig ez a kategória még nem volt ismeretes, minthogy minden királyi ember tulajdonképpen a király által volt kiküldve). 4125. 1297. + — Helbrandus, a Lyptou-i Hybe-i bíró és a hospesek kérésére átírja és megerősíti (júl.23. IV. László 1285-i privilégiumát (3399. sz.) kiváltságaikról. — D. p. m. discr. viri mag. előtt.) Theodorii Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. millesimo CC° nonagesimo septimo, r. aut. n. a. septimo. Eredeti: 58 x 40,2 cm. Nagyméretű kezdő A. Függőpecsételés helye. Magyar Tudományos Akadémia kézirattára 35. sz. (DF 243681.) Átírta: a) Tamás esztergomi érsek 1318. nov. 25. (Státny okresny archív v Liptovskom Mikulási, Hibbe város lt. 2. sz. — DF 271 883.) > Boleszló esztergomi érsek 1324. (uo. 3. sz. — DF 271 884.) \
