Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

Ratkos 90. (1792-i átírás alapján). — Tartalmi átírás: M. Tört. Tár IV. 24. — Kivonat: Fejér VI. 1. 279. 3. sz., Tört. Tár 1904. 245. 149. sz. Az oklevél szövege: Andréas Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in salutis largitore. Ea soient firmiori stabilitatis vinculo roborari, que iuste et legitimé per principes validis et rationabilibus instrumentis confirmantur. Proinde ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod cum nos more maiestatis nostri imperii ad videnda seu habitanda predia nostra, Zoulum scilicet, Turuch et Lyptou accessissemus et in eisdem ea, que rite acta non fuerant in alienationibus terrarum ad ipsa predia nostra pertinentium, voluissemus emendare et in melius reformare ibique moram traxissemus in manendo propter premissa reformanda, statuimus, ut omnes terre, que a dictis prediis nostris quocumque modo vei quibuscumque per predecessores nostros collate et donate extitissent, reambularentur et restituerentur ac aplicarentur predictis prediis nostris iterato prêter que, quibus nobis videretur et quos mérita virtutum fideliter posse et velle famulantium commendarent. Et licet iuxta premissam ordinationem nostram universas terras prediorum nostrorum reambulatas a quibuslibet auferendo restitui et aplicari predictis prediis nostris fecissemus, tamen Budou, Nicolaus, Johannes, Laurencius, Deseu et Bogomerius ftlii comitis Bogomerii de Lyptou ad nostram accedentes presentiam exhibuerunt nobis privilégium Bele regis illustris recordationis karissimi avi nostri super facto cuiusdam terre Wezueres vocate confectum petentes a nobis cum instantia, ut ipsam terram eisdem relinquere et ipsum privilégium ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est: (Következik IV. Béla 1263-i privilégiuma, lásd az 1360. sz.) Nos itaque iustis petitionibus dictorum [Budou,] Nicol[ai, Johannis,] Laurencii, Deseu et Bogomerii favorabilem consensum adhibentes, considérantes maxime fidelitates et servitia, que iidem Budou et Nicolaus eo tempore, quo contra [ducem Aujstrie, nostrum et regni nostri tunc temporis capitalem inimicum exercitum habebamus, virtutem virtutibus precellentes laudabiliter cum hominibus ipsius ducis Austrie prope Wiennam dimicarunt et sic suas fidelitates propriis cruoribus demonstrarunt; demum cum nos in subsidium Ladislai ducis Cracouie karissimi cognati nostri quosdam barones et nobiles regni nostri transmisissemus, iidem cum dictis baronibus nostris per nos missi in expugnatione castri Prodatin tamquam strennui milites suas adhuc fidelitates letalia vulnera supportando pro fidelitate nostre maiestati débita commendabiliter studuerunt declarare, prout etiam idem dux Ladislaus cognatus noster karissimus probitates et fidelitates dictorum Budou et Nicolai expressif et recitavit nobis oraculo vive vocis, predictum privilégium regis Bele karissimi avi nostri non cancellatum, non vitiatum, non abrasum, nec in aliqua sui parte diminutum de verbo ad verbum presentibus insertum patrocinio presentis nostri privilegii duximus confirmandum, ipsam terram eisdem Budou, Nicolao, Johanni, Laurencio, Deseu et Bogomerio ac eorum heredibus heredumque suorum successoribus perpetuo relinquendo. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem présentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datüm per manus discreti viri magistri Theodori Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini M° CC° nonagesimo tertio, duodecimo Kalendas Április, regni autem nostri anno tertio, indictione sexta. 3910. 1293. márc. 21. — Lyuche-i Helbrandus comes kérésére átírja és megerősíti IV. László 1284. aug. 1-i privilégiumát (3329. sz.) Kulchuan föld adományozásáról és arról, hogy jobbágyai fölött a mindenkori szepesi ispán nem ítélkezhetik. Helbrandus comes ugyanis mindig hű volt a koronához, a királyt koronázása után Kassa mellett egész nemzetségével fogadta, természetes urának elismerte és a Szepességbe vezette. — D. p. m. Theodori Albensis eccl.