Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)

Bevezetés

a) A szövegkritikai jegyzeteket az ábécé cikkenként újrakezdődő betűivel jelöljük: a, b, c ..., majd aa, bb, cc . . ., végül szükség esetén a', b', c'. ... A szövegkritikai jegyzetben elsőnek a példány siglája (vagy Litt.) áll, utána írásjel nélkül a variáns. Az egyes siglákat vesszővel, az egyes variánsókat pontosvesszővel választjuk el egymástól, pl. A, Bo, Fve\; V, Z et. Az illető példányban észlelt hiányra om., a többletre add. rövidítés utal, tehát A om. vagy Z add., utána a hozzátett szó. Ha a szöveg nyelvtani kijavítását nem tudjuk biztonsággal megtenni, az eredeti szöveget közöljük, s a feltehető javítást a jegyzetben rectius vagy fortasse szavakkal tüntetjük fel. b) A tárgyi jegyzetek minden cikknél a szövegkritikai jegyzeteket követik, cikkenként újrakezdődő sorszámokkal: 1, 2, 3,... Tartalmuk lehet a szöveg kétes vagy csak hazánkban ismert szavának, fordulatának magyarázata; megelőző törvényhelyek idézése; az illető tc. érvényesülésének adatai; az illető tc. speciális irodalma. 8. A fentieknél egyszerűbben, regesztaszerűen közöljük a decretum-töredékeket. A regeszta részei: a feloldott, illetve kikövetkeztetett keltezés, az utóbbi szögletes zárójelben; a töredéket tartalmazó szöveg, melyben saját szavaink kurzívval állanak; az alapul vett szövegre vagy esetleg kiadására utaló (számmal ellátott) jegyzetek. A kötetet két függelék teszi teljessé. A név- és tárgymutató a kötetben előforduló személyneveket, helyneveket és a szabályozott tárgyakat, valamint a hazai műkifejezéseket egységes betűrendben foglalja össze. A konkordancia a régi kiadások (CJH, Kovachich-publikációk) és a DRH cikkszámozását állítja egymás mellé, tehát a régi számmal idézett cikkek megtalálását könnyíti meg. Hátravan még, hogy őszinte köszönetünket fejezzük ki Ember Győző akadémikusnak, az Országos Levéltár főigazgatójának sokoldalú támogatásáért, Borsa Iván főigazgatóhelyettesnek és munkatársainak a fényképmásolatok gyors és készséges előállításáért, lektorainknak, Borsa Ivánnak és Komjáthy Miklósnak hasznos megjegyzéseikért. Külön meg kell említenünk Kumorovitz B. Lajos baráti szívességét, aki az 1351 -i decretum litografált magyar kiadásának céljára összeállított variánsait bocsátotta rendelkezésünkre. Gál Gyula a bevezetések németre fordításával lehetővé tette, hogy az érdeklődők hazánk határain kívül is forgathassák a jelen kiadványt. Ezzel a szakemberek ítéletének vetjük alá munkánkat, abban a reményben, hogy hiányosságait az utánunk jövők minden bizonnyal pótolni fogják. Bónis György