Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1274. máj. 31. 1274. (jún. 17. előtt.) (1274. jún. 17. előtt.) (1274.?) jún. 24. Komárom mellett. 1274. júl. 2. — Omodeus fia: Lothardus mester kérésére átírja és megerősíti anyjának: Erzsébet volt királynénak a Győr megyei Beus és Arpar nevű földek visszaadására vonatkozó 1270. dec. 3-i privilégiumát (lásd Fejér V. 2. 191.). — D. p. m. mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi, au. n. vicecanc, prepositi Budensis, dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° quarto, pridie Kai. Jun., r. aut. n. a. secundo. Méltóságok mint a 2506. sz. Eredeti: 68,4x29,8 cm. Díszes kezdő L. Kiszakadt függőpecsét kis darabja. Dl. 48.355. (Amadé lt.) Átírta: fehérvári káptalan 1278. nov. 2. (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Oklevelek 17. sz. — OL. Filmtár 2103. doboz.) Fejér V. 2. 190. 2508. — szepesi Domokosnak és Tamásnak, valamint Domokos fiainak: Kázmérnak és Lászlónak adományoz két ekényi földet a szepesi katonáskodó nemesek kiváltságával. Tartalmilag átírta I. Károly 1334-i átírása alapján a szepesi lándzsásszék 1438. jún. 4. (Dl. 13.143.) A tartalmi átírás szövege: Quoddam privilégium serenissimi principis domini Ladislai dei gratia similiter regis Hungarie etc. pie remiminiscentie(í) super quadam partiéul aterre usui duorum aratrorum sufficientem(l), quam inter populos domini regis antea tenebant et possidebant, ad libertatém nobilium ac exercituantium de Scepus Dominico et fratri suo Thome de dicta Scepus duobusque filüs Dominici, Kazmerio videlicet et Ladislao donatam cum veris suis metis datam et concessam in anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo quarto confectum. Keltezésére nézve lásd a következő oklevelet. 2509. * — mandátumát, mellyel megparancsolta Lorandus szepesi comesnek, hogy Scepus-i Domokost és testvérét: Tamást, valamint Domokos fiait: Kázmért és Lászlót a szepesi katonáskodó nemesek szabadságával iktassa be két ekényi földjük birtokába, említi Lorandus comes 1274. jún. 17-i oklevelében. (Fejér V. 2. 176.) 2510. — megparancsolja a sárosi ispánnak, hogy Ipolitus Sarus-i plébános jelenlétében tiltsa el György fiát: Mátét és másokat András fiai: Elecus és Benedek, s veje (? gener eorundem): Lodomerius Delneufeu nevű földjének elfoglalásától, melyet a panaszosok szerint V. István adományozott nekik, s Máté most az igazság elhallgatásával adományul kért. — D. apud villám Kamarum in festő s. Johannis baptiste. Eredeti: 13,5x8,4 cm. Zárópecsét darabja. Dl. 1269. Hazat okmt. VIII. 276. Vö. a 2310. sz. — 1273. júniusában IV. László valószínűleg Budán volt (2381. és 2396. sz.), 1274-ben pedig májusban Budán (2500. sz.), július 17-én Esztergomban (2513. sz.), s augusztusban az ország északi részein volt. Lehetséges tehát, hogy június 24-ét 1274-ben töltötte Komáromban. A jelen oklevél írása valószínűleg az 1275. jan. 2-i oklevél (2587. sz.) írójától való, ami a keltezés fentebbi feltevését támogatja. Lásd még a Levéltári Közlemények 1923. 319—320. 1. is. 2511. — clericusának: János mester „decretorum doctor" és gömöri főesperesnek, András comes fiának, adományozza az V. Istvánnak és neki teljesített szolgálatai fejében a királyi hálósok (retiferi) Nyitra megyei Harsan nevű földjét, amely a nyitrai püspök jelentése szerint a Sytthwa folyó mellett örökölt földjének szomszédságában fekszik és királyi conditionalis-ok hat mansióját foglalja magába, miután megparancsolta az említett conditionalis-oknak,