Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1273. máj. 27. 1273. máj. 27. 1273. máj. 28. és pilisi isp. is; világiak, mint a 2363. sz., de János az erdélyi vajda és szolnoki isp., a vasvári isp. viszont nem szerepel. Eredeti: 46,7x23,8 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabja. Dl. 65.250. (Szent-Ivány lt.) Átírta: szepesi kápt. 1338. júl. 20. (Dl. 40.782. Múz. Törzsanyag.) Tartalmilag átírta: liptói registrum 48. §. Szentpétery: Oklevélszövegek 108. — Kivonat: Fejér V. 2. 144., Tört. Tár 1904.89.73. sz. Lásd a 2362. számnál írtakat. 2371. — Lauren fiának: Bogomerius comesnek adja az egykor Bork fia: Salomon által bírt Paluagia nevű földet — elválasztva Poluga nagy falu földjétől —és Mihály egykori zólyomi ispán írásbeli jelentése alapján leírja annak határait. — D. p. m. mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. sexto Kai. Jun. a. d. M mo CC mo LXX° tertio, r. aut. n. a. primo. Méltóságok, mint a 2371. sz. Átírta: Szécsi Miklós országbíró 1358. okt. 21. (Húscava szerint az Okolicsányi család levéltárában.) Wenzel IX. 16., Szentpétery: Középkori oklevélszövegek 106., Húscava: Archívum Okolicsányi 5. — Kivonat: Densusianu: Documente I. 1. 393. Karácsonyi (Tört. Tár 1908. 28.) ezt az oklevelet hamisnak nyilvánította, mert „IV. Lászlót az ő tenera etas-áről beszélteti, pedig IV. László 1273-ban még ugyan kiskorú. Mihály ispánt volt zólyomi comesnek nevezi, pedig akkor még hivatalában volt. A mácsóvi bánok sorozatával sem egyezik". — A tenera etas-va vonatkozólag megemlíthetjük, hogy az oklevél szövege nem mondja azt, hogy IV. László 1273. májusában már nem kiskorú. Mihály zólyomi ispánságáról 1273-ban csak egy oklevélből tudunk (Wenzel XII. 86.), amely oklevél 1273 elejéről való lehet, tehát nincs kizárva, hogy május 27-én Mihály már nem volt zólyomi ispán. Karácsonyi harmadik érve, hogy a kérdéses oklevélben Jánosnak macsói bánként való említése a macsói bánok sorozatával nem egyezik, szintén nem állja meg a helyét, mert Lőrinc második nádorságának második részében János volt a macsói bán. (Vö. a 2362. számhoz írtakkal.) Azok az érvek tehát, amelyek alapján az oklevelet hamisnak nyilvánították, megdőltek. Ez a körülmény azonban még nem jelenti azt, hogy az oklevél minden gyanútól mentes. Nehézkes fogalmazása mindenképpen óvatosságra int. 2372. — László fia: Péter Somogy megyei nemesnek adományozza szolgálatai fejében a somogyi várnak Osztopan faluban levő 80 hold földjét és egy kaszányi kaszálót. Tartalmilag átírta: Istvánffy Miklós nádori helytartó 1583. ápr. 30. > III. Károly 1717. márc. 22. (Országos Levéltár, Erdélyi kancellária 1708. 62.) A tartalmi átírás szövege: Quarum prima videlicet serenissimi olim principis domini Ladislai regis Hungáriáé donationales in anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo tertio, sexto Calendas Junii, regni vero sui primo anno emanata denotassent quandam modicam terram castri Simigiensis octoginta iugerum et foenctum unius falcastri in terra villae Osztopan adiacentem per eundem regem Ladislaum viro nobili Petro filio Ladislai de comitatu Simigiensi pro fidelibus eiusdem servitiis fuisse donatam. 2373. — Herén nb. Bana fia: Paris, Bolosoy fiai: Jakab és Mihály, s Leuca fia: Lőrinc kérésére, valamint Omodeus akkori vasvári ispán csapatában Morvaország és Stíria pusztításával tett szolgálataikért átírja és megerősíti V. István 1271. aug. 9-i privilégiumát (2098. sz.), mellyel őket a várjobbágyságból a nemesek közé emelte. — D. p. m. eiusdem mag. Benedicti Orodiensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. dom. inc. M° CC° LXX [tejrtio, quinto Kai. Jun., r. aut. n. a. primo. Méltóságok, mint a 2367. sz., de Miklós érsek örökös esztergomi isp. és pilisi isp. is, s az erdélyi vajda hiányzik.
