Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1288.) okt. 8. Egres. 1288. okt. 27. Brassó. 1288. 1288. 1288. | — visszaadja nővérének: Erzsébet asszonynak a Toxun falu közvetlen szomszédságában ! fekvő Zoych nevű földet, amit előzőleg János királyi pecér az igazság elhallgatásával nyert el. — D. in Egres, tertio die octavarum sancti Mycaelis. Átírta: III. András 1294. márc. 3. (Dl. 1363.) Wenzel IV. 340., (1289. körül) és IX. 524. (1290. körül), Budapest tört. oki. eml. I. 130. (é. n.) — Kivonat: Bártfai Szabó: Pest m. 15. Évszámára nézve lásd Szabó K\: Kun László 150. 1. A megállapítás az itinerariumnak is megfelel. 3508. i — az Vgacha-i districtus dézsmáját, amelyet félrevezettetve Kopoz mester ugocsai ispán| nak adományozott, visszaadja az erdélyi püspökségnek, miután Regulus mester és Pál dékán Apold-i plébános (gyula)fehérvári kanonokok János szebeni prépost és Sámson fia: Péter comes királyi emberek jelenlétében az erdélyi káptalanban esküt tettek arra vonatkozólag, hogy sem IV. Béla, sem V. István, sem más király soha semmit nem adott cserében az erdélyi püspökségnek a kerület dézsmájáért, s a tized ügyében Kopoz mesternek örök hallgatást parancsol. — D. in Braso, in vigília apostolorum Symonis et Jude a. d. millesimo ducentesimo octogesimo octavo. Eredeti: 19,6 X 9,8 cm. Hátlap közepére nyomott pecsét helye. Gyulafehérvári káptalan lt. Fasc. 4. n. 42. (OL. Filmtár H. 497.) Katona: Hist. crit. VII. 980. (kisebb kihagyásokkal), Szeredai: Ser. episc. Trans. 28., Batthyány: Leg. eccl. II. 488., Fejér V. 3. 408., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 145., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 159., Documente priv. ist. Rom. C. II. 304. (román ford.) — Kivonat: Neugeboren: Tentamen ind. dipl. 65., Tört. Tár 1889. 573., Beke: Erdélyi kápt. 21. 3509. — a Turuch-i szűz Mária-monostornak, amelyet IV. Béla az ő születése örömére alapított, adományozza Iwanca prépost szolgálataiért, a főpapok és bárók tanácsából a zólyomi ispánságban fekvő Scelnece nevű királyi falut, melyben szabad hospesek laknak, s kiveszi őket a zólyomi ispán joghatósága alól azzal, hogy egyedül a király és a prépost ítélkezhet felettük. Az oklevelet, minthogy előző pecsétjét összetörette, új pecsétjével erősíti meg. — (D)atum p. m. ven. patris Thome dei gratia episcopi Wachiensis, au. n. canc. dil. et f. n. (a)nno d. millesimo ducentesimo octuagesimo octavo. Eredeti: 44 x 30,4 cm. Díszes kezdőbetűk. Függőpecsét zsinórja. Dl. 1228. Átírta: II. Ulászló 1499. máj. 7. (Dl. 3634.) Fejér VII. 5. 472. — Kivonat: Századok 1875. 184. 3510. * — 1288-i oklevelében említi saját mandátumát, mellyel megparancsolta az egri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Iwan fia: Demeter királyi ember járja meg az Vngh-i vár Inke nevű lakatlan földjét és iktassa be Lezthemer-i Iwan fiait: Lászlót, Domokost, Albertet, Iwanka-t és Gergelyt annak birtokába. (Hazai okmt. VI. 330.) 3511. * — 1288-i oklevelében említi saját mandátumát, mellyel megparancsolta az egri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Fynta (dictus) János comes királyi ember iktassa be György comes fiát: Péter újvári comest a Sáros megyei Weresalma nevű föld birtokába. (Wenzel IX. 466.) 3512.