Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1288. ápr. 18. 1288. ápr. 18. (1288.) máj. 11. Gölnicbánya. (1288.) máj. 11. Gölnicbánya. 1288. máj. 13. — privilegialis oklevéllel Bagamerius comesnek adományozza Bobroch birtokot cserében Lipche, Cheremne és Salamonfelde nevű birtokokért, illetőleg falvakért. — a. d. M° CC m0 LXXX mo octavo, quartodecimo Kai. Maii, r. aut. sui a. sedecimo. Tartalmilag átírta: liptói registrum 45. §. Fejér V. 3. 184., M. Tört. Tár IV. 25. — Kivonat: Tört. Tár 1904. 244. 139. sz. 3486. — az esztergomi káptalannak vámszabályzatot ad. Mon. eccl. Strig. II. 238. Lásd az 1288. ápr. 18-i 3483. sz. oklevélben. — Polyan comes fiának: Andrásnak, apródjának adományozza szolgálatai fejében a Zemene felől folyó Lompnicha nevű folyó mellett fekvő királyi erdőt, amelynek felét András már előző adománya alapján birtokolja. — D. in Gylnychbania, quarto die quindenarum beati Georgii. Átírta: III. András 1290. júl. 29. (Dl. 94.399.) Wagner: Analecta Scep. I. 112., Katona: Hist. crit. VII. 1028., Bárdosy: Suppl. Scep. 339., Fejér VI. 1. 45. (mind é. n.). III. Andrásnak a jelen oklevelet átíró oklevelét Karácsonyi i. m. 32.1. (167. sz.) hamisnak bélyegzi, amit írása is valószínűsít. Ennek következtében IV. László oklevelét is hamisnak, vagy legalább is gyanúsnak kell tekintenünk, bár elképzelhető, hogy IV. László oklevelének szövege valódi, csupán a határjárást tartalmazó átíró oklevél szövege hamis. 3487. H Polian comes fiának: Andrásnak, apródjának adományozza szolgálataiért Landok, Rókus és Nyrer nevű királyi falvakat, birtokokat és erdőket. — D. ex Gilnychbana, quarto die quindenarum beati Georgii. Átírta: III. András 1290. júl. 29. > I. Károly 1322. aug. 17. (Dl. 1281.) Wenzel IX. 563. (é. n.), Hazai okmt. VI. 349. (é. n.) — Kivonat: Századok 1872. 680. Hamis voltára lásd Századok 1893. 512. 3488. — Pascasius nyitrai püspöknek, aki előbb V. Istvánt mint familiáris clericus, majd őt szolgálta, s amikor ő Rudolf császár fiához: az osztrák herceghez titkos követségbe küldte, hazatérve a kunok elfogták, kifosztották, rokonait és kísérőit megölték, adja — általa a nyitrai püspökségnek is — a nyitrai királyi hospesek minden földjét, birtokát és jogát a nyitrai váron belül és kívül egyaránt, ahogy azt IV. Béla ideje óta birtokolják, megengedve, hogy újabb hospeseket telepítsen, a szokott jövedelmeket és évi censust behajtsa, s egyúttal kiveszi a nyitrai ispán joghatósága alól. — D. p. m. ven. in Christo patris domini Thome dei gratia episcopi Vaciensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo octuagesimo octavo, tertio Id. Maii, r. aut. n. sextodecimo. Átírta: I. Károly 1323. júl. 15. > Garai Miklós nádor 1424. nov. 21. (XVI. századi egyszerű másolata: Nyitrai püspöki lt. Capsa II. fasc. 1. n. 8.) Fejér V. 3. 417. (kevés kihagyással), Episc. Nitr. 208., Densusianu: Documente I. 1. 472. (Fejér alapján). — Csonkán: Schmitth: Episc. Agr. I. 216., Katona: Hist. crit. VII. 977. 3489.
