Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
3* 1273. febr. 4. 1273. ebr. 12. adás és mindennemű exactio alól mentességet biztosít. — D. p. m. mag. Nicolai prepositi Albensis eccl. Transsiluanensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo tertio, pridie Id. Jan., r. aut. n. a. primo. Méltóságok mint a 2344. sz., de Jób pécsi pk. mosoni és Fülöp váci pk. nógrádi ispánságának említése nélkül, Ugrin lovászmestert pedig (az 1428-i átiratban tévesen) somogyi ispánnak írva. Átírta: a) Garai Miklós nádor 1427. (Fejér szerint a Mednyánszky levéltárban volt.) b) ua. 1428. jún. 4. (Dl. 98.307. Károlyi lt.) Fejér V. 2.72. és 76., Károlyi okit. 1.8., Documente priv. ist. Rom. C. II. 155. (román ford.) — Kivonat: Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. LIV., Densusianu: Documente I. 1. 384. 2348. — Balduinus mester udvari nótárius kérésére átírja és megerősíti V. István 1272. febr. 10-i pátens oklevelét (2156. sz.) a zalai vár Kaal faluban lévő földjének adományozásáról. Átírta: Pál veszprémi püspök és a káptalan k. n. (1273—1275.) (Veszprémi káptalan magánlt. Kál 8. — OL. Fkgy.) Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bolgarieque (!) rex omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod cum dominó Stephano victoriosissimo rege Hungarie clare recordationis karissimo patre nostro de medio sublato annuente eo, a quo descendit plenitudo omnis boni, solium regni Hungarie adepti fuissemus et coronam, magister Balduinus aule nostre nótárius ad nostram accedens presentiam exhibuit nobis patentes litteras eiusdem patris nostri super collatione cuiusdam térre castri Zaladiensis in villa Kaal existentis petens suppliciter, ut easdem ratas habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Quarum tenor talis est: (Következik V. István 1272. febr. 10-i oklevele, lásd a 2156. sz.) Nos itaque iustis et instantissimis supplicationibus dicti magistri Balduini liberalitate regia inclinati ipsasque litteras predicti karissimi patris nostri ratas habentes et per omnia approbantes de verbo ad verbum presentibus inseri fecimus et auctoritate presentium confirmamus dupplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum per manus magistri Nicolay prepositi ecclesie Albensis Transsiluane, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno ab incarnatione domini millesimo ducentesimo septuagesimo tertio, 11° Nonas Februarii, regni autem nostri anno primo, metropolitica Strigoniensis ecclesie sede vacante, venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Johanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Job Quinqueecclesiensi, comite Musuniensi, Philippo Waciensi aule domine regine karissime matris nostre cancellario, comite Neugradiensi, Paulo Wesprimiensi aule nostre cancellario, Briccio Chanadiensi, Thimotheo Zagrabiensi, Lodomerio Waradiensi, Dionisio Jauriensi et aliis episcopis ecclesias dei feliciter gubernantibus, Rolando palatino bano de Machou et iudice Comanorum, Matheo bano totius Sclauonie, Nicolao woywoda Transsiluano comite de Zounuk, Joachino magistro tauarnicorum nostrorum comite de Plys, Alexandro iudice curie nostre comite de Vrbaz, Ladizlao comite Posoniensi, Laurentio comite Supruniensi, Henrico bano de Wozora et de Sou, Stephano bano de Bozna, Gregorio bano de Boronch et de Kuchou, Emerico comite Symigiensi, Johanne comite Zaladiensi, Omodeo comite Castriferrei, Vgrino magistro agasonum nostrorum comite Syrmiensi, Paulo bano de Zeurino, Reynoldo magistro dapiferorum nostrorum comite Zulgageuriensi, Laurentio magistro pincernarum nostrorum comite de Kewe et de Karasu, Salomone comite Albensi et aliis quampluribus comitatus nostri regni tenentibus et honores. 2349. — átírja és megerősíti István ifj. király 1268-i privilégiumát, amellyel a Gömör megyei Kezű, Louch, Pogon és Ruchka nevű földeket Miklós fia: Domokos szekérnagynak adományozta részletesen leírt szolgálataira való tekintettel. Eredeti: 64,1x53,2 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsételés nyoma. Dl. 89.257. (Radvánszky lt.) Az oklevél szövege: (L)adizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis salutem in vero salutari. Ad
