Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1285. jan. 13. Taksony. (1285. márc. 14. előtt.) 1285. márc. 21. Wenzel XII. 438., Densusianu: Documente I. 1. 457., Doc. priv. ist. Rom. C. II. 271. (román ford.) — Facsimile: Holban-Sacerdot.eanu Plansa I. — Határleírás nélkül: Katona: Hist. crit. VII. 911., Wagner: Dipl. Sáros 293., Bárdosy: Suppl. Scep. 234., Documente priv. ist. Rom. B. XIII—XV. 6.(román ford.) — Kivonatosan magyar fordítással: Hadtört. Közi. 1890. 582. — Kivonat: Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. LXV., Gyárfás: Jász-kunok tört. II. 451. Kritikáját lásd az előző számnál. 3351. — Péter nyitrai püspök kérésére megerősítve a szent László király által adott kiváltságokat, amelyek szerint a nyitrai püspök és káptalan népei sem bűnügyekben, sem polgári ügyekben nem tartoznak semmiféle rendes vagy rendkívüli bíró, de főleg a nyitrai ispán joghatósága alá, s minden királyi collecta fizetése alól mentesek az esztergomi egyház kiváltságának mintájára, elrendeli, hogy a püspök és káptalan népei fölött sem a nyitrai ispán, sem pedig más rendes vagy rendkívüli bíró nem ítélkezhetik, s a népek nem kötelesek sem élelmezési, sem pénzbeli collecta-t fizetni. — D. in Toxon, in octavis Epiphanie domini a. eiusdem millesimo CC° LXXX 0 quinto.. Átírta: a) Henrik zobori apát és a konvent... febr. 2. (Nyitrai káptalan lt. Fasc. 28. n. 25. — OL. Filmtár C 25. doboz.) b) V. László 1456. május 1. (OL. Csánki-hagyaték.) Vagner: Nyitrai kpt. 379. 3352. * —mandátumát, mellyel megparancsolta a váci káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Eyza pilisi ispán iktassa be a Rusd nb. Herbordus fiait: Mark comest és Miklóst a Pylis-i királyi erdőőrök Bogud nevű földjének birtokába, s jelentsék a föld határait és mennyiségét, említi a váci káptalan (1285. márc. 14. után kelt) oklevelében. (Mon. eccl. Strig. II. 192.) 3353. — a Zala megyei Nywygh falubeli Albert fiait, Lodomerius esztergomi érsek servienseit, s ezek rokonait: királyi udvarnokok jobbágyait, továbbá Colinus veszprémi főesperes királyi speciális nótárius egy serviensét és több Nywygh-i királyi udvarnokot minden birtokukkal együtt kiveszi eddigi conditiójuk terhei alól és a királyi serviensek közé sorolja őket. Átírta: I. Lajos 1354. márc. 7. (Soproni Állami Levéltár, Káldy család lt. — OL. Filmtár 2058. doboz.) Az oklevél szövege: [Ladizlaus dei] gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus [tam presentibus quam futuris presentem] notitiam habituris salutem in eo, qui regibus dat salutem nostri debitum nos invigilare remediis ammonet subditorum, quia dum eorum honéra ex removemus in eorum quiete quiesscimus et relevationis eorum comodo gratulamur et fovemur in pace. Proinde ad universorum notitiam tam presentium quam etiam futurorum harum serié volumus pervenire, quod Johannes, Iwanka, Iwan et Nicolaus filii Alberti de villa Nywygh de comitatu Zaladiensi servientes venerabilis patris domini Lodomerii miseratione divina archiepiscopi Strigoniensis et comitis perpetui loci eiusdem, Gregorius filius Wosa, Matheus, Benedictus et Petrus filii Dame ac Vrbanus filius Stephani liberi seu iobagiones vduornicorum nostrorum, cognati predictorum filiorum Alberti, item Gyurgus filius Benedicti serviens discreti viri magistri Colini archydiaconi Wesprimiensis, aule nostre notarii speciális et Hagou filius Pauli, Phylped, Mortun et Mortunus filii Pazar et Sandur filius Mychaelis wduornici nostri de eadem terra Nywygh ad nostram presentiam accedentes nobis cum instantia humiliter supplicarunt, ut eos de obnoxietate et honere [prime] conditionis eorum de benignitate regia absolventes in numerum et libertatém nobilium regni nostri transferre et agregare cum favore regio dignaremur. Nos autem considerantes eorum fidelia servitia et merita gratiosa, quibus nostre celsitudini studuerunt multipliciter complacere, specialiter scilicet in expeditione nostra et regni nostri [contra] regem Boemorum habita in agmine nostro viriliter dimicantes, [in] qua victoriam obtinuimus deo propitio gloriosam
