Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1283. jan. 31.(1) 1283. febr. 2. Szepes. 1283. febr. 7. Késmárk. meta incipit a parte orientali prope terminos térre ville Tornouch iuxta viam, per quam itur ad silvam et inde descendit inferius ad [arbojrem Scemerek, de qua arbore tendit ad aquilonem, veniendo ad arborem quercus vádit in Radun pótok et de eodem pótok transit ad siccam Sulnucha, ubi iuxta viam est salix meta et [inde] ascendit superius per siccam Sulnucha usque ad alpes, de quibus alpibus circueundo magnam silvam flectitur ad rivulum dictum Holboqui pótok et de ipso pótok vádit ad viam, ubi est prima meta et sic mete eiusdem térre terminantur. Ut igitur huiusmodi permutationis seu concambii series per labentia temporum spatia apud posteros inviolabiliter perseveret, presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Bartholomey aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri anno domini M° CC° octuagesimo tertio, regni autem nostri anno decimo, pridie Kalendas Februarii. 3203. • H—Miklós zólyomi ispán kérésére a Lyptou-i Zelnyche nevű királyi falu földje mellett levő földet Zudina fiának: Mihálynak és e Mihály fiának: Mátyásnak adományozza szolgálataikért, átírva a turóci konvent 1283. júl. 8-án kelt, a föld határjárását és iktatását tartalmazó oklevelét. — D. p. m. discr. viri mag. Bartholomei au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo CC

m0 octoagesimo tertio, r. aut. n. a. decimo, pridie Kalendas Februarii. Átírta: I. Károly 1330. júl. 13. (Dl. 40.586. Múz. Törzsanyag.) > budai káptalan 1384. júl. 31. (említi a liptói registrum 68. §.) Hazai okmt. VIII. 227. — Kivonat: Tört. Tár 1904. 94. 101. sz., Századok 1909. 907. (a Mattyasovszky lt. 1560. évi átirata alapján.) IV. László átíró oklevelének az átírt oklevélnél korábbi keltezése, s ugyanezen átíró oklevél dátumában a hibás uralkodási év, valamint I. Károly átíró oklevele Írásának szokatlan fejlettsége olyan mértékig gyanússá teszik az oklevelet, hogy hamis voltát nyugodtan feltételezhetjük. Mivel az oklevelet a liptói registrum említi, a hamisítás a XIV. században történhetett. 3204. — káplánjának: Jakab Olosci-i plébánosnak királyi követségben tett szolgálataiért, a királynak és kíséretében Szepesben (in terra Zepusiensi) való megvendégeléséért, valamint Rogouch nevű vásárolt földjének átengedése fejében neki s János és Szaniszló nevű testvéreinek adja Bechfolua királyi falut azzal, hogy azt a szepesi ispán hatóságától menten nemesek módjára mint vásárolt birtokukat bírják. — D. in Zepus, in festő Purificationis virginis gloriose a. d. M° CC° LXXX

0 tertio. Eredeti: 23,3 X 8,9 cm. Hátlapra nyomott pecsét darabja. DI. 83.140. (Bárczay lt.) Hazai okmt. V. 66. 3205. — megerősiti Chakan-i vörös Tiburcius adományát, mellyel magát és utódait a szepesi szent Márton-egyház káptalana alá helyezte, egyszersmind kiveszi Tiburciust, örököseit és utódait a szent Márton-egyház többi jobbágyainak módjára a szepesi vár comesének joghatósága alól. Eredeti: Pátens alakban kiállítva. Hátlapjára nyomott pecsét szalagja látszik a fényképen. Szepesi káptalan magán lt. (OL. Filmtár C 26. doboz 27. sz.) Kivonat: Fejér V. 3. 208. Az oklevél szövege: Ladislaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus, quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Quamvis regalis sollicitudinis circumspectio universorum sue ditioni subiectorum invigilare debeat, generaliter commodo et quieti, illám tamen primordiali affectu continue memorie recommendare expedit et habetur inter ceteras precipuam et prelatam, ex qua recognosscere ostendat ab omnium conditore honorem et regni gubernaculum se adeptum, ex cuius provida dispensa-