Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1282. márc. 21. Zaka falu mellett. 1282. márc. 23. 1282. ápr. 28. (1282.) máj. 1. Eredeti: 19 X 7 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Magyar Tudományos Akadémia kézirattára, Oklevelek I. 33. sz. (OL. Filmtár 2103. doboz.) Átírta: szepesi káptalan 1480. nov. 9. (Dl. 45.853. Múz. Törzsanyag.) Hazai okmt. VI. 276. 3139. —, minthogy kiskorúsága idején az erdélyi püspökség székhelye: Fehérvár és birtokai: Sard (Fehér ni.), Szentkirály (villa sancti regis, Torda m.), Kuluswar, Gylo, Kopus, Keresfev (Kolozs m.), Herena, Bylokul (Doboka m.), Zylah, Tusnád (Szolnok m.), Ebes (Szatmár m.) és Baratpispuk (Bihar m.) a szászok támadása és különböző háborúk miatt lakosaiban igen megfogyatkozott s oda csak az esetben telepednének, ha az ott lakók s az odatelepülök kiváltságban részesülnek, ezért Péter erdélyi püspöknek különösen a Zomus folyó és az erdélyi részek felé vezető út körül fekvő rablóvárak elfoglalása és lerombolása terén teljesített szolgálataira való tekintettel megengedi, hogy Fehérvár, a felsorolt falvak s az odatelepülök mentesek legyenek az erdélyi vajda, az ispánok és minden bíró joghatósága alól, egyedül a püspök és bírái ítélhetnek felettük, vagy ha ezek ezt elmulasztanák, vagy az ügy súlyossága miatt nem mernék, úgy csak a király ítélhet, miként ezt a kiváltságot már IV. Béla a püspökség egyes falvainak adományozta s V. István azt meg is erősítette. — D. iuxta fluvium Hernád prope villám Zaka, in festő beati Benedicti confessoris, a. d. M° CC° octuagesimo secundo. Eredeti: 25,8 x 13,9 cm. Hátlapon beftiggesztett pecsét nyoma. Gyulafehérvári káptalan lt. Fasc. 1. n. 35. (OL. Filmtár H. 497.) Átírta: III. András 1291. febr. 24. (Uo. fasc. 2. n. 49. — OL. Filmtár uo.) > I. Mátyás 1474. máj. 16. (Benkő szerint.) Pray: Specimen hier. Hung. II. 212., Benkő: Milkovia II. 309., Szereday: Ser. episc. Trans. 22., Fejér V. 3.118., Transilvania II. 157., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 127., Jakab: Okit. Kolozsvár tört. I. 25. és 26., Densusianu: Documente I. 1. 442., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 142., Documente priv. ist. Rom. C. II. 239. (román ford.). — Kivonat: Katona: Hist. crit. VII. 863., Neugeboren: Tentamen 60., Tört. Tár 1889. 570., Beke: Az erd. kápt. lt. 18. 3140. — Kurtueles nevű földet adományozza. Levéltári Közlemények 5. évf. 1927. 252. Lásd 1282. márc. 16-i keltezéssel a 3198. sz. alatt. — Pál mester „legum doctor" veszprémi prépost kérésére a háborúk és rablás következtében elpusztított veszprémi egyháznak, illetőleg a mindenkori prépostnak adja a Somogy megyei Choba faluban, mely eddig is nagyrészt az egyházé volt, a királyi oltárhordozók (sanctiferi) négy mansióját azzal, hogy ha a földjükről elmenekült többi társukat sikerül bárhol megtalálni, ezek és utódaik mint bortszolgáltatók (vinidatores) legyenek kötelesek a prépostság szolgálatába állni. — D. p. m. discr. viri mag. Bartholomei prepositi de Scepus, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° octoagesimo secundo, quarto Kai. Maii, r. aut. n. a. decimo. Átírta: I. Károly 1323. máj. 28. (Veszprémi káptalan magánlt. Csaba 5. — OL. Filmtár 2. doboz 21. cím.) > fehérvári keresztesek konventje 1489. júl. 28. (uo. Csaba 15. — OL. Filmtár 4. doboz 61. cím.) Hazai okmt. V. 65. 3141. — mandátuma Szatmár és Szabolcs megyék nemeseihez. Kállay okit. I. 12. Lásd év nélkül a 3572. számnál.