Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1279. aug. 6. 1279. aug. 10. 1279. aug. 10. 1279. aug. 18. (Margit)sziget. Eredeti: 48 x 44,5 cm. Díszes L. Függőpecsét nyoma. Dl. 40.149. (Múz. Törzsanyag.) Wenzel IV. 176. — Kivonat: Kubínyi: Magy. tört. eml. I. 112. (javítja Wenzelt), Mon. eccl. Strig. II. 113. 2999. — mandátuma a váradi káptalanhoz Iuren-i részbirtok iktatása ügyében. Documente priv. ist. Rom. C. II. 215. Lásd 1278. aug. 6-i keltezéssel a 2887. sz. alatt. — oklevélbe foglalja a kunok hét törzsének Alpar, Uzur, a többi kun főember, nemes és az egész egyetemesség által elfogadott megtérésének ügyét, s az életmódjukra, viselkedésükre, hadi és jogi viszonyaikra, letelepedésükre és ezzel kapcsolatos más ügyeikre nézve Fülöp pápai legátus előtt történt megállapodásokat. — D. p. m. discreti viri mag. Nicolai au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. MCCLXXIX, quarta Id. Aug., r. aut. n. a. septimo. Az oklevél szövege először Pray közléséből (Diss. ann. vet.) vált ismeretessé, aki a közlést ex originalinak mondta és ahhoz Fejér szerint (V. 2. 519. jegyzet) e secretiori Augustae domus tabulario (bécsi titkos levéltár) Albrecht főherceg titkára (Schubich) által jutott. Ennek az állítólagos eredetinek azonban mindeddig nincs nyoma, s későbbi átiratról sincs tudomásunk. Az oklevél szövege csak két XVIII. századi egyszerű másolatból ismeretes. a) a Batthyány család körmendi levéltárában (Acta mise. Heim. n. 9.) volt. b) Dl. 56.727. (Jeszenák lt.) Pray: Diss. ann. vet. 117., Katona: Hist. crit. VII. 796., Kovachich: Supplementum vest. comit. I. 36., Horváth: Commentatio Jazyg. 73., Bárdosy: Suppl. Scep. 213., Fejér V. 2. 512., Endlicher: Mon. Arp. 559., Palugyay: Magyarorsz. tört. leír. III. 9., Gyárfás: Jász-kunok tört. II. 438., Densusianu: Documente I. 1. 426., Károly: Fejér vm. I. 566., Marczali: Enchiridion 179., Kele: Jászkunság 191. (magyar ford.), Mika: Történelmi olvasókönyv 4. (magyar ford.), Nagy Szeder: Kiskun-Halas, Oklevéltár 5. (magyar ford.), Szentesi Tóth: Jászkunság és Karcag 6. (magyar ford.), Documente priv. ist. Rom. C. II. 217. (román ford.) — Kivonat: Katona: Hist. metrop. Coloc. I. 327., Gombos: Catalogus II. 3326. Az oklevél mind provenienciájával, mind tartalmával gyanúra ad okot. A XVIII. század előtt nemcsak eredetijének, hanem átiratának hiánya annál inkább gyanús, mert XVIII. századi feltűnése kb. összeesik a jászkunok és a német lovagrend közt lefolyt nagy vitával. (Erre Kring [Komjáthy] Miklós hívta fel a figyelmet. Századok 1932. 39—40.) Szembeötlik az is, hogy az 1279. jún. 23-i oklevél a júl. 13-ra kitűzött gyűlés határozatainak aranybullás oklevélbe foglalását ígérte, s ezt most viaszpecsétes oklevél fedezte. Fontosabb azonban az oklevél szövegében a „nemes" kunoknak az ország nemességével azonos szabadságának hangoztatása, s ez a fogalom az oklevélben többször is ismétlődik. Ezzel szemben — amint Kring részletesen kimutatja — a későbbi időkből több adat azt bizonyítja, hogy a kunokat nem tartották nemeseknek. Kring ezt az ellentmondást úgy magyarázza, hogy a kunok 1279-ben megállapított nemesi fokukról mindinkább lecsúsztak, előbbi libertásukat elveszítették. Kringnek óvatos, csak félig kifejezett véleményét határozottabbá téve, az 1279. aug. 10-i oklevelet jelenleg ismert formájában az eredetinek jóval későbben interpolált átdolgozásának kell tartanunk, s hogy az interpolálás éppen az una ac eadem cum regni nobilibus libertás bizonyításának érdekében történt. 3000. — megújítja Pereche és Ystara nevű földekre vonatkozó adományát. Katona: Hist. crit. VII. 806. Lásd 1279-i keltezéssel a 2955. sz. alatt. — Trusleph fiának:

1 Lyuppoldus comesnek kérésére átírja és megerősíti IV. Bélának (1261 körül) aug. 15-én kelt pátens oklevelét (1264. sz.), mellyel a Semptey-i comitatus-t Trusleph 1

IV. Béla oklevelében Lyuppoldus mint fráter, IV. László átíró oklevelében pedig mint filius Truslephy szerepel.