Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1279. júl. 8. 1279. júl. 8— 14. közt. 1279. (júl. 15. után.) nobilium duximus eximendos ita, quod nec in presentia comitum de Ryuche pro tempore constituorum(l), nec officialium eorundem possint, vei debeant tam ipsi quam ipsorum heredes iudicari. In cuius rei memorie (!) perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Nicolai aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini millesimo CC mo septuagesimo nono, regni autem nostri anno septimo. 2989. — Mykud comes fiát: Mykud bánt alább felsorolt szolgálataiért meghagyja és megerősíti a Doboka-i vár Doboka megyében fekvő Dobokawarfolua nevű falujának és Lusad nevű lakatlan földjének, s a Dobokawarfolua faluhoz tartozó többi üres föld, továbbá az utód nélkül elhalt kis (parvi) Gergely Torda-i várjobbágynak Torda megyében az Aranas folyó mellett fekvő Igruchteluk és Kerekyghaz nevű földjei birtokában, amelyeket a bemutatott privilégium szerint V. Istvántól kapott adományba. Amikor IV. Béla egyes bárók tanácsára fiát: Istvánt Erdélybe menekülni kényszerítette, s magyar és kun csapatokat küldött üldözésére, Mykud bán, testvére: Imre mester és más bárók ezeket legyőzték; amikor IV. Béla nagyobb sereget küldött ellene Kemynus fia: Lőrinc vezetésével, István Mykud bánnal, Imre mesterrel és más bárókkal Feketeuholm várába húzódott, ahonnan kitörve a támadó sereget legyőzték és Lőrincet elfogták; majd ugyanők egy harmadik — kun — sereget, amelynek a kun Menk volt a vezére, szintén legyőztek; ugyancsak legyőzték az Erney bán által vezetett negyedik sereget is; végül Mykud bán, Imre mester és más bárók Ilsuazeg-nél legyőzték az Anna asszony fia: Béla Machou-i herceg által vezetett királyi sereget, Herricus bán nádort, a német Preuchul-t, a budai vár akkori rectorát és másokat elfogtak és megöltek; azonkívül Mykud bán IV. László kiskorúsága idején a belső háborúkban sem nem pusztított, sem kárt nem okozott. — D. p. m. discr. viri mag. Nycolay au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° septuagesimo nono, VIII 0 Id. Jul., indict. septima, r. aut. n. a. septimo. Eredeti: Díszes kezdó' L. Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának történeti lt. Bánffy család lt. 2. sz. (OL. Filmtár 781. doboz.) Átírta: veszprémi káptalan 1473. nov. 22. (uo. 221. sz. — OL. Filmtár 782. doboz.) Hazai okmt. VI. 240., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 137., Documente priv. ist. Rom. C. II. 213. (román ford.) — Kivonat: Gyárfás: Jász-kunok tört. II. 435. 2990. — Pousa comest és testvérét: Gueche mestert, valamint Szlavóniában, Körös és Somogy megyében a Drawa-n túl Vrbouna, Charaburda (és) Rathina helységekben lakó népeiket, akik a belzavarok idején egymással hadakozó bárók részéről sok kárt szenvedtek és szétszóródtak, kiveszi a körösi ispán joghatósága alól és a szlavón bán hatósága alá helyezi, s megparancsolja a mindenkori szlavón bánnak, hogy ne engedje nevezetteket és népeiket körösi officiálisai útján elítélni, hanem személyesen járjon el ügyükben. — D. p. m. discr. viri mag. Nicolay au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° LXX 0 nono, (szám részére hely üresen hagyva) Id. Jul., r. aut. n. a. septimo. Átírta: Miklós szalvón bán 127[9]. júl. 25. (A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Segédtudományi Tanszék gyűjteménye. — OL. Filmtár 1719. doboz.) Fejér VII. 5. 593., Smiciklas VI. 307. — Kivonat: Kubínyi: Magy. tört. eml. I. 113. (Fejért javítja), Kukuljevic: Regesta No. 1218. (1277.) 2991. — Iharus fiának: Gergely ispánnak kérésére és főként ennek a (morvamezei) ütközetben tanúsított vitézségéért átírja és megerősíti a Somogy megyei Kara falusi részföldről 1276. márc. 22-én adott saját pátens oklevelét (2698. sz). Eredeti: Kb. 42,7X36,3 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét zsinórja. Dl. 49.225. (Mérey lt.)
