Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1279.) máj. 18. Buda. 1279. jún. 12. 1279. jún. 21. 1279. (jún. 23. előtt.) A bevezető és befejező rész szövege: Nos Ladislaus dei gratia rex Hungáriáé significamus, quibus expedit universis praesentium per tenorem, quod nos quasdam villás et sic terminatur. Super quo et nostrum eisdem privilégium conferemus, cum praesentes nobis fuerint reportatae. Dátum Budae, in die Ascensionis domini millesimo ducentesimo septuagesimo nono. 2950. — megparancsolja a fehérvári káptalannak, hogy végleges oklevelet (litteras stabiles) állítson ki arról, amit Isep fiának: János comesnek a Mogorey nevű földön osztatlanul birtokolt földjére vonatkozólag a káptalan kiküldöttje, Domokos mester királyi ember és Antalus somogyi várnagy megállapítottak és jelentettek. — D. Bude, in oct. Ascensionis d. Átírta: fehérvári káptalan 1279. máj. 31. (A Hazai okmt. szerint az Inkey levéltárban Iharosberényben volt.) Hazai okmt. III. 30. 2951. — a telki apátságot egyesíti és alárendeli a (margit)szigeti apácák egyházának. Fejér V. 2. 548. Lásd 1277. jún. 12-i keltezéssel a 2782. sz. alatt. — Kilianus fiait a királyi serviensek sorába emeli. Fejér VII. 2. 73. Lásd 1273. jún. 21-i keltezéssel a 2382. sz. alatt. — Hudus comesnek, testvéreinek: Berecknek, Györgynek és Benedeknek adja rokonuknak: Woyuoda fiának: az örökös nékül elhunyt Langueus-nak Abraam, Batur és Kyus Baturd nevű birtokait, mert rokonuk: Joachim mester kíséretében a hűtlen István és Radyzlaus — István fiai —által Styria-ból bevezetett németek ellen harcoltak, s a harcban, ahol Joachim elesett, Hudus és Bereck fogságba estek, Hudus elvesztette bal karját, Bereck pedig megsebesült, majd magukat a (morvamezei) csatában is kitüntették; egyszersmind átírja a váradi káptalannak a beiktatásról szóló k. n. jelentését (Wenzel IV. 178.). — D. p. m. ven. viri mag. Nicolai eccl. Albensis electi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo nono, r. aut. n. a. septimo. Átírta: I. Károly 1325. máj. 30. (Dl. 1045.) Wenzel IV. 177. Fejérpataky (Magy. kanc. tört. 134.) helyesen állapította meg, hogy Miklós electus Albensis és alkancellár ebben az „állásában 1279. márc. 13-án fordul utoljára elő". De az ezzel kapcsolatos ama megállapítása, hogy „az 1279. márc. 13-án túlt kelt oklevelek pusztán vicekancellárnak nevezik", úgy értelmezendő, hogy napi keltezéssel bíró oklevél, mely Miklóst fehérvári electus-nak és alkancellárnak említené, márc. 13 után nem fordul elő. Miklós nevét pusztán alkancellári címmel (az electus Albensis nélkül) először 1279. jún. 23-án találjuk (2962. sz.). Viszont számos 1279-ben kelt privilégiális oklevél van VII. uralkodási évszámmal napi keltezés nélkül, melyeknek zárórészében Miklós mester electus Albensisnek és alkancellárnak van címezve. Ezeknek az okleveleknek a keltezéséről — ha valami eligazító adat pontosabb keltezésre nem mutat — csak annyit tudhatunk, hogy jún. 23. előttről valók. — A jelen oklevélben átírt káptalani jelentésbe foglalt mandátum kelte 1279. márc. 28., tehát az oklevél keltét márc. 28 és jún. 23 közé kell tenni. 2952.