Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1278. 1278. 1278. 1278.) 1278. Eredeti: 49,5x21,5 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét zsinórja. Dl. 1011. Wenzel IX. 204. 2926. — Lyptou-i Gallicus János mester kérésére átírja és megerősíti IV. Béla 1262-i privilégiumát (1313. sz.) négy ekényi liptói föld adományozásáról. — a. d. M° CC° septuagesimo octavo. Eredeti: 27,6x 13,6 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Oklevelek 28. sz. Tartalmilag átírta: liptói registrum 23. §. Hazai okmt. VI. 232. — Kivonat: Fejér V. 2. 488., M. Tört. Tár IV. 16., Tört. Tár 1904. 90. 83. sz. Pátens formában kiállított oklevél, melynek dátumsora igen szokatlan. (Keltezési hely és a napi dátum hiányzik és csak az évszám van kiírva.) 2927. — megerősíti Lypto-i Gallicus János mestert a Topla falu és Olozi falu közt fekvő rét birtokában. Átírta: turóci konvent 1318. (Esztergomi prímási világi lt. Liptói oklevelek — OL. Fkgy.) Tartalmilag átírta: liptói registrum 25. §. Tart. átírás: Fejér V. 2. 489., M. Tört. Tár IV. 17. — Kivonat: Tört. Tár 1904.90.86. sz. Az oklevél szövege: Nos L(adizlaus) dei gratia rex Hungarie significamus universis, quibus expedit presentium per tenorem, quod magister Johannes Gallicus de Lypto ad nostram accedens presentiam nobis instantissime supplicavit rogans, ut pratum suum existens inter villám Topla et villám Olozi nostris patentibus litteris dignaremur confirmare. Nos igitur petitionem ipsius admittentes benivolo cum favore idem pratum a pratis dicte ville Olozi distinguendo, prout per litteras comitis Michaelis sumus certificati, de plenitudine gratie nostre eidem duximus confirmandum, anno domini M° C°C° septuagesimo octavo. 2928. — Timót zágrábi püspök, Máté nádor, Máté toplicai ciszterci apát, Gellért, a templomosok magyarországi és szlavóniai magistere és mások által megszünteti azt az ellenségeskedést, ami egyfelől István szlavón bán, másik István bán fiai: István mosoni ispán országbíró és Pál, s egész nemzetségük, másfelől pedig István comes fiai: János bán és Radoslaus comes, Babonyg comes fiai: Miklós és István, Jelinich fiai: Thomasius comes és Vulceta, Gardun fia: Gardun comes, Arlandus fia: János és egész nemzetségük között Joachim bánnak István bán és rokonsága által csatában történt megöletése miatt keletkezett. Kukuljevic: Regesta No. 1252. (a Bullettino di arch. et storia Dalmata A. IV. 1881. No. 5. p. 71. alapján.) 2929. * — 1278-i oklevelében említi mandátumát, mellyel megparancsolta a fehérvári káptalannak, hogy Bereck comest iktassa be a királyi udvarnokok Veszprém megyei Betregh nevű földjének birtokába. (Lásd a 2931. sz.) 2930. — Bereck comesnek adja a királyi udvarnokok Veszprém megyei Betregh nevű földjét, ahol 8 mansión laktak az udvarnokok, s földjük osztatlan volt a veszprémi püspökség földjével.