Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1277. ápr. 26. Körös. 1277. máj. 23. 1277. máj. 23. Pest mellett, a nagy szigetnél. — a Buken nb. Jakab comesnek adja a fehérvári vár, a szolgagyőri szakácsok és a hercegség Purgat nevű földjét minden tartozékával kivéve az ott levő királyi földet, s erről privilegialis oklevelet ígér. Átírta: IV. László 1280. júl. 16. > III. András 1292. júl. 9. (XV. sz. másolata: Dl. 40.209. Múz.Törzsanyag.) Az oklevél szövege: Nos Ladislaus dei gratia rex Hungarie significamus universis, quibus expedit, presentium per tenorem, quod comes Jacobus de genere Buken quandam terram castri Albensis, cocorum Zulgageuriensium et ducatus Purgat vocatam, habitatoribus destitutam, sicut dicit, excepta terra nostra in eadem existenti ob merita servitiorum suorum a nobis sibi dari postulaut (!). Verum quia nobis de ipsius térre qualitate et quantitate veritas non constabat, fidelibus nostris capitulo Albensi nostris dedimus litteris in mandatis, ut unacum Nicolao filio Nicolai homine nostro mitterent hominem eorum fidedignum pro testimonio, coram quo idem homo noster sciret et inquireret omnimodam veritatem de ipsa terra et si ipsam terram vacuam inveniret et nostre collationi pertinentem, convocatis commetaneis et vicinis statueret ipsi comiti Jacobo, si non fieret contradictum. Quod videlicet capitulum nobis rescripserunt (!), quod comes Nicolaus prefatus coram homine eorundem ad faciem predicte térre accessisset et eandem coram commetaneis et vicinis ipsius térre ipsi comiti Jacobo sine preiudicio ecclesie Albensis, servientum nostrorum ac aliorum iuris preiudicio statuisset. Nos itaque consideratis fidelitatibus et servitiorum meritis ipsius comitis Jacobi, que nobis et regno fideliter inpendit et devote, ipsam terram Purgat cum omnibus utilitatibus et pertinentiis universis sub hiidem(!) metis et terminis, quibus ipsa terra limitata fuerat et possessa, ipsi comiti Jacobo et per eum suis heredibus heredumque suorum successoribus dedimus, donavimus et contulimus iure perpetuo possidendam. Super quo etiam nostrum eidem privilegio (!) conferimus, cum presentes ad nos fuerint reportate. Dátum in Keurus, tertio die sancti Georgii anno domini millesimo CC° LXX 0 VII. 2776. — átírja és megerősíti István ifj. király 1262. szept. 3-i átíró oklevelét (1786. sz.), melyben IV. Béla 1261. márc. 23-i (1259. sz.) s ebben Imre 1203-i oklevele (207. sz.) van átírva Bihar megye falvai és vásárjai vámja kétharmad részének a váradi egyház számára való adományozásáról. — a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo septimo, decimo Kai. Jun., r. aut. sui a. sexto. Tartalmilag átírta: I. Károly 1322. > ua. 1323. okt. 8. > I. Lajos 1355. márc. 20-i átírások alapján Ország Mihály nádor 1478. ápr. 24. (Teleki szerint a nagyszebeni levéltárban.) — s ezt átírta: a) kolozsmonostori konvent 1478. máj. 18. (Jakab szerint Kolozsvár város levéltárában.) b) I. Mátyás 1480. (Zimmermann—Werner szerint a nagyszebeni levéltárban.) > erdélyi káptalan 1485. (Zimmermann—Werner szerint uo.) c) erdélyi káptalan 1485. (Zimmermann—Werner szerint uo.) d) II. Ulászló 1492. (Zimmermann—Werner szerint uo.) Keresztúri: Descriptio episc. M. Varad. I. 238., Jakab: Okit. Kolozsvár tört. I. 11., Teleki:Hunyadiak kora XII. 63. — Kivonat: Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 130., Berger: Urkunden-Regesten 8., Documente priv. ist. Rom. C. II. 189. 2777. — R(udolf) római királlyal kötött szövetségét meg akarván tartani, megparancsolja, hogy az országba jövő német kereskedőket a rendes harmincadon és vámon kívül senki egyébbel ne zaklassa, hanem ugyanolyan szabadságot és biztonságot élvezzenek, mint IV. Béla és V. István idejében, s e rendeletet áthágó comeseket tisztségüknek, a nemeseket pedig birtokaiknak elvesztésével fenyegeti. — D. iuxta Pest prope magnam insulam, in oct. Pentecostes a. d. M° CC° LX°X° septimo. Eredeti: 21,8X 10,2 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Bécs város lt. Urkunden Nr. 13. (OL. Filmtár H. 522.) Fejér V. 2. 387., Hormayr: Wien I. 1. XCIII. — Facsimile: uo. Tafel 20. — Kivonat: Quellén z. Gesch. Wien II. 1. 4. 2778.
