Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1276. (szept. 14. előtt.) (1276. szept. 24. előtt.) 1276. okt. 9. Serefel monostoránál. 1276. nov. 18. eiuscíem térre specialiter et presentialiter interfuissent... item reambulatione et limitationibus prescriptis pure et benivole consensissent non in aliquo prohibentes et quod memoratus Theodorus Grecus sub eodem ... In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus venerabilis Thome dei gratia episcopi Wachyensis aule nostre cancellarii dilecti et fidelis nostri anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo sexto, regni autem nostri anno quinto. Az oklevél nem lehet 1276-ból való, mert Tamás váci püspök 1284. óta volt kancellár és alkancellár is csak 1277. óta, még pedig először mint választott fehérvári prépost és csak alkancellári működésének utolsó emlékében (Fejér V. 2. 443.) mint váci püspök, de akkor is még csak electus. így talán 1286-ra lehetne javítani a kétszeres átiratban fennmaradt évszámot, az uralkodási évet is javítva 15-re. Ezt némileg támogathatná az a tény, hogy András sárosi ispánt 1285-ben említik. (Wenzel XII. 440.) — Azonban az oklevél szövegének néhány feltűnő kifejezése (in litteris — transcriptis, ad indagines domini regis — királyi oklevélben), az oklevél egyes részeinek fejlett formái — különösen a káptalani jelentést és a határleírást követő mondatban — arra mutatnak, hogy legalább is e rész hamisítvány. Az átíró oklevél ellen nem lehet kifogást emelni, tehát a hamisítás még a XIII. század végén vagy a XIV. században jött létre. 2743. — Kelemen erdélyi prépost és Bertalan dékán kérésére átírja és megerősíti V. István 1269. (1271 ?) máj. 1-i pátens oklevelét (2084. sz.), mellyel az erdélyi káptalannak adományozta a tordai sóaknát és felmentette a káptalan népeit a királyi collecta fizetése alól; egyszersmind úgy intézkedik, hogy kiveszi a sóaknát a királyi és a vajdai officialisok hatósága alól, a télen es a nyáron vágott sót egyaránt szabaddá teszi és a sószállításra is teljes szabadságot biztosít, továbbá a káptalan népeit mindennemű királyi adó alól mentesíti. — D. p. m. mag. Benedicti prepositi Budensis, archielecti Strigoniensis perpetuique comitis eiusdem loci, au. regié vicecanc, a. d. M° CC° LXX

0 sexto. Átírta: Máté mester erdélyi vajda 1276. szept 14. (Beke szerint a gyulafehérvári káptalan levéltárában Cent. X. n. 49.) Fejér VII. 4. 167., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 109., Documente priv. ist. Rom. C. II. 182. (román ford.) — Kivonat: Neugeboren: Tentamen 53., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch 1.129., Tört. Tár 1892. 501., Beke: Erdélyi kápt. 127. 2744. * — és Ottokár cseh király leveleit, melyekben a köztük felmerült egyenetlenségek megszüntetésére közbenjáróul kérték Károly szicíliai királyt, említi Károly király 1276. szept. 24-i oklevelében. (Fejér V. 2. 323.) 2745. — Emeud-i Pascha fiának: Farkasnak megengedi, hogy (fiú)utóda nem lévén Thorona nevű földjét halála után János fia: Sándor (Elek? —Alex

0

) nevű unokájára és Ombud fia: Mihály nevű vejére hagyhassa. — D. apud monasterium Serefel, feria sexta prox. post oct. b. Michaelis a. d. M° CC° LXoX

0 sexto. Eredeti: 15,9x9,5 cm. Hátlapjára nyomott pecsét kis darabja. Pécsi székesegyházi kincstár, KHmó gyűjt. 5. sz. (OL. Filmtár 801. doboz.) Átírta: váradi káptalan 1378. febr. 19. (Dl. 948.) Fejér V. 2. 340. — Kivonat: Tudományos Gyűjt. 1821. IV. 102. 2746. — a veszprémi egyháznak adja a somogyi ispán által Fuk-on szedett vámrészt kárpótlásul a károkért, amelyeket az egyház az által szenvedett, hogy a Veszprém városában levő iskolát (liberalium artium studia), amely olyan, mint Franciaországban a párizsi, elpusztították, s hogy a megszakadt oktatás folytatódhassék. — D. p. m. ven. viri mag. Benedicti s. Stri-