Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1275. szept. 14. előtt.) 1275. szept. 14. 1275. szept. 22. IV. László mandátumának és az ezt átíró káptalani privilégiumnak olyan fejlett a fogalmazása, hogy ez feltétlen bizonyíték az oklevél hamis volta mellett. A hamisítás időpontját a XIV. századra kell tennünk, mert Garai Miklós 1412-i átíró oklevelének valódiságához nem fér kétség. Megjegyzendő, hogy Sebridus, Olivér és Rolandus jogosan birtokolták a Torna megyei Horvátit (2449. sz.), így a hamisítás okát a határjárásban kell keresnünk, ami az említett adományban nem olvasható, s valószínűleg az utódok később így kívánták „pótolni". 2646. * — 1275. szept. 14-i oklevelében említi mandátumát, mellyel megparancsolta az erdélyi káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Bonch fia: János királyi ember iktassa be Balázs fiát: Domokost Zyluas nevű föld birtokába. (Lásd a 2648. sz.) 2647. — Balázs fiának: Domokosnak adományozza a Zylkerek-i földjével szomszédos Zyluas nevű földet, amely az utód nélkül elhalt Csépáné, Zege-é és Primus-é volt. Átírta: IV. László (1282.) > Lackfi Jakab és Henrik fia: János erdélyi vajdák 1408. márc. 12. (Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókja, történeti lt. Rettegi lt. — OL. Filmtár 5585. doboz 36. cím.) Documente priv. ist. Rom. C. II. 500. és uo. 177. (román ford.) Az oklevél szövege: Nosj Ladizlaus dei gratia rex Hungarie significamus universis, quibus expedit per presentes, quod Dominicus filius Blasii quandam terram Zyluas vocatam, térre sue Zylkerek vocate contiguam nomine térre Chepani, Zege et Primus sine herede decedentium a nobis sibi dari postulavit, verum quia nobis de ipsius térre qualitate et quantitate veritas non constabat, fidelibus nostris capitulo ecclesie sancti Mychaelis Transsiluane nostris dedissemus litteris in mandatis, ut unum ex se mitterent virum idoneum pro testimonio, coram quo Johannes filius Bonch homo noster ipsam terram Zyluas sine preiudicio iuris alieni statueret Dominico supradicto. Quod videlicet capitulum nobis rescripserunt, quod idem homo noster dictam terram Zyluas coram ipsorum testimonio statuisset eidem Dominico nullo contradictore existente. Nos itaque consideratis meritoriis obsequiis et obsequiorum meritis eiusdem Dominici, que nobis exhibuit indefesse, ipsam terram Zyluas, quibus metis ipsa terra per priores possessores suos limitata fuerat et possessa, eidem Dominico et per eum suis heredibus dedimus et donavimus iure perpetuo possidendam. Dátum Bude, in festő sancte Crucis anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo quinto. 2648. — a veszprémi püspökségnek adja a zalai vár Zerenthe nevű földjét minden tartozékával, kivévén azt a vár és az ispánok joghatósága alól, kárpótlásul a Pál veszprémi püspök halálakor a püspökség kincstárából az ország sürgős hadjárata miatt elvett 15 márka aranypor és 500 márka értékre becsült, arannyal, gyöngyökkel és drágakövekkel díszített királyi övért. — D. p. m. mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi, prepositi Budensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° septuagesimo quinto, decimo Kai. Oct., r. aut. n. a. tertio. Méltóságok: egyháziak mint a 2601. sz., de Gergely mint csanádi pk.; világiak: Miklós nádor, Joachinus tárnokm., Regnoldus asztalnokm., Miklós országbíró, János szlavón bán, Miklós dalmát és horvát bán, Máté erdélyi vajda. Eredeti: 39,7x 25,3 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét zsinórja. Veszprémi káptalan magánlt. Szerente 2. (OL. Fkgy.) Fejér V. 2. 265. Az uralkodási év és a később beírt napi keltezés azt mutatja, hogy az oklevél szövegezése még 1275. szept. 3. előtt készült. 2649.