Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
fontolás tárgyává tettem mindazokat a rendszabályokat, melyek a vasúti forgalom biztonságának komoly veszélyeztetése esetére a körülményekhez képest igénybe vehetők volnának. Tényleg azonban a helyzet úgy alakult, hogy bár a közben többször kitört és politikai okokra visszavezethető sztrájkok a vasúti műhelyeket és általában munkásokat sem hagyták érintetlenül, 2 messzebbmenő rendszabályokhoz nyúlni a mozgalmakban résztvett vasúti munkásokkal szemben sem kellett, mert a vasutaknak vontatási és forgalmi személyzete mindenkor elismerésre méltó kötelességtudással és hűséggel teljesítette szolgálatát és így ezeken minden sztrájkmozgalom megtört. Ha ideig-óráig sikerült is így a vasúti forgalmat a vasúti személyzet elégedetlenségéből származó komolyabb károktól megóvni — amiben természetesen jelentékeny része volt annak is, hogy az állam a vasutak személyzetének anyagi helyzetén messze terjedő anyagi áldozattal iparkodott segíteni 3 —, olyan megnyugtatónak a helyzet még egyáltalán nem mondható, hogy minden egyéb intézkedés nélkül teljes bizalommal nézzünk a fejlemények elé. A vasúti munkások között a nyugtalanság nem szűnt meg, csak éppen elült, mert az időpont nem látszik alkalmasnak általános munkásmozgalmakra, és mert az utolsó nagy országos sztrájk 4 teljes eredménytelenséggel végződött. Állandó nyugtalanságának egyik okául azt adják, hogy egyesülési jogukban korlátoztatnak. Ismeretes, hogy a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914 : XVII. t. c. 29. §-a értelmében a vasúti alkalmazottak körében bármilyen egyesületet csak a kereskedelemügyi miniszter előzetes engedélyével szabad alapítani, hogy továbbá az alkalmazottak körében alakuló bármilyen egyletnek alapszabályait az érdekelt vasútigazgatóság útján, annak véleményével ellátva kell jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez felterjeszteni. Az eddigi gyakorlat e részben az volt, hogy olyan egyesületnek alapszabályait, amelybe bármelyik vasúti vállalatnak alkalmazottja beléphetett volna, a kereskedelemügyi miniszter nem hagyta jóvá. Sőt nem hagyott jóvá a háború alatt olyan egyesületi alapszabályokat sem, amelyek módot adtak volna arra, hogy egy-egy vasúti vállalatnak, tehát pl. az államvasutaknak különböző szolgálati ágakhoz tartozó alkalmazottai, tehát úgy a vontatási, mint a forgalmi vagy műhelyi szertári stb. személyzet egyaránt beléphetett volna ugyanabba az egyletbe. És nem hagyta jóvá végül a kereskedelemügyi miniszter az olyan egyletnek alapszabályait sem, amelynek tekintetében helyénvalónak látszott az a gyanú, hogy alapításában a szociáldemokrata pártnak is része van. Irányadó különösen a szociáldemokrata párt részvételével alakult egyesületek tekintetében az a felfogás volt, hogy ennek a pártnak ereje elsősorban a pártfegyelmen nyugszik, hogy ez a pártfegyelem csak akkor lehet tökéletes, ha a szolgálati fegyelmet aláássa és a párt tagjait olyan erős szervezetben tudja tömöríteni, hogy ezek a vasúti szolgálatban elengedhetetlen szolgálati fegyelmet is alárendelik annak a pártfegyelemnek, melyet a felelős kormányon kívül álló felelőtlen tényezők irányítanak. El kell ismerni azonban, hogy a vasúti alkalmazottak egyesülési jogára vonatkozó ezzel a gyakorlattal az óhajtott célt elérni egyáltalában nem sikerült és hogy a fejlődés mai fokán egyáltalán mind kevesebb lehetőség nyílik arra, 2 Vö. : 1918 — 16 — 28. és 1918 — 21 — 3. — 1917. jan. 23-án vasutassztrájk volt. (Dokumentumok a magyar 'párttörténet tanulmányozásához. I. k. Budapest, 1954. 215. o.) 3 L. 1918 — 16 — 28. és előzményei. 4 1918. jún. 20 — 28., országos általános sztrájk. L. 1918 — 21 — 1/7.
