Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

1918. okt. 1. (30.) — 1. Magyarország külkereskedelmi szerződései és az Ausztriával fennálló gazdasági kiegyezés. L. 1917—40 — 57. Kereskedelemügyi miniszter úr előadja, miszerint a magyar kormánynak mielőbb határoznia kell arra nézve, hogy fennálló gazdasági vonatkozású nemzetközi szerződéseinknek az 1918. évi december hó 31-én aktuálissá váló felmondása tekintetében minő álláspontot foglaljunk el. A magyar kormánynak eddig következetesen vallott elvi álláspontjához képest ugyanis ügyelnie kell aria, hogy az idegen államokkal kötött gazdasági szerződések és az Ausztriához való viszonyunkat szabályozó szerződós lejárati ideje koincidáljon s illetve oly helyzet ne állhasson elő, hogy valamely külállammal kötött gazdasági tárgyú szerződés annak következtében, hogy az kellő időben fel nem mondatott, az Ausztriával való vámközösségnek esetleg prejudikáljon. A kérdésnek ezen beállítása mondhatni dogmájává vált a magyar külkereskedelmi- ós vámpolitikának s kereskedelemügyi miniszter úr utal e iészben arra a nevezetes vitára, amely ezen kérdés felett a képviselőház 1917 évi január hó 24-i ülésén gróf Apponyi Albert interpellációja kapcsán lefolyt. Ha ezen álláspontnak az adott viszonyok között érvényt kívánunk szerezni s figyelembe vesszük egyfelől azt, hogy Ausztriához való viszonyunk ez idő szerint csak 1919. év december végéig van rendezve, másfelől pedig, hogy fix lejárati idő nélküli külszerződéseink legtöbbjében egy évi felmondási idő van kikötve, úgy önkéntelenül is előtérbe nyomul azon kérdés, mi történjék azon szerződéseinkkel a folyó 1918. év december hava 31-ón szükségszerűen beálló felmondási terminuson? Kereskedelemügyi miniszter úr részletesen kifejti mindazon megoldási módokat, amelyek e részben számba jöhetnek. Nevezetesen rámutat arra, hogy külszerződóseinknek ez év december végén való tényleges felmondását az adott külpolitikai helyzet mellett a lehetőség szerint elkerülni kívánná s erre csak abban a végső esetben kerülne a sor, ha a kérdés másnemű megoldása tekintetében az osztrák kormánnyal nem sikerülne megegyezésre jutni. Kereskedelemügyi miniszter úr nézete szerint a leghelyesebb volna az a megoldás, amely a külszerződések felmondásának elkerülését akkép tenné lehetővé, hogy megteremtjük annak Ausztriához való viszonyunk szempontjából kívánatos előfeltételét, vagyis hogy — a számbajöhető maximális felmondási időszakkal egyenlő időtartammal, egy évvel — meghosszabbítjuk az Ausztriával jelenleg érvényes kiegyezési provizóriumot. Ezen meghosszabbítás ugyanazon alakiságok betartása mellett történik, mint amelyek mellett az 1917. évi november hó 18-án kelt provizórium megköttetett. A megállapodásnak ezúttal is szerződés formája adatnék s a becikkelyező törvényjavaslat oly időben nyújtatnék be a magyar országgyűlésnek, hogy az még ez év vége előtt törvényerőre emelkedhessek. Előadó miniszter úr javasolja tehát, hogy a tárgyalások az osztrák kormánnyal ebben az irányban haladéktalanul megindíttassanak. Amennyiben a minisztertanács ezen javaslathoz hozzájárulna, úgy a magyar királyi kereskedelemügyi minisztérium az érdekelt többi tárcával érintkezésbe lépve elkészítené a magyar királyi miniszterelnök úr részéről az osztrák kormányelnökhöz intézendő átirat tervezetét. Végezetül kereskedelemügyi