Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

nál, hogy ezen állítások tekintetében a tényállást tisztázza. A legpontosabban keresztülvitt vizsgálat eredménye azt tanúsította, hogy úgy a vezetése alatt álló hivatal, valamint a központok kötelezettségeiknek minden tekintetben nemcsak, hogy megfeleltek, hanem a magyar kormány által a június hó 10-én megtartott közös miniszteri értekezleten vállalt kötelezettségeken jóval felül történtek élelmiszerszállítások. Amennyiben tehát a fronton Ínséges viszonyok uralkodnak és élelmiszerekben hiány mutatkozik, az semmiképpen sem írható a vezetése alatt álló szervezet terhére, hanem kizárólagosan két körülménynek tudható be, nevezetesen egyrészt a fennálló forgalmi akadályokban, másrészt pedig a katonai átvevő közegek hibás ós rendszertelen működésében találhatja magyarázatát. A vizsgálat befejezése után a következő tartalmú sürgönyt intézte a hadseregfőparancsnoksághoz, a hadügyminisztériumhoz, valamint ő császári ós apostoli királyi felségének katonai irodájához : „A miniszterelnökhöz intézett távirat kifogásolja a hádrakelt sereg ellátását. Az Országos Közélelmezési Hivatal által az utolsó hónapban a lisztes zsírkontingens teljesen le szállíttatott, azonkívül tartalék terhére 800 vagon liszt utaltatott ki, amely már útban van. A front minden részéről magam is a legnyugtalanítóbb híreket hallottam az ellátás teljes csődjéről. Ennek folytán jelentékeny mennyiségű élelmiszerről szóló kiviteli engedélyt adtam mindazoknak a küzdő csapatoknak és hadosztályoknak, amelyek közvetlenül hozzám fordultak. Ez az állapot mindazonáltal tarthatatlan, mert először minden olyan kiviteli igazolvány, amely belföldön állíttatott ki, a zúgkereskedelmet mozdítja elő, másodszor kérdéses, vájjon az ily módon kiszállított élelmiszerek tényleg a frontra érkeznek-e. A magam részéről a harctéren lévő hadsereg ellátása tekintetében minden felelősséget elhárítok magamról, minthogy nyilvánvaló, hogy az útnak indított élelmiszerek nem érkeznek a frontra. Egészen tarthatatlan állapot, hogy az első vonalakban harcoló csapatok nincsenek ellátva, noha a mögöttes országban, úgy Ausztriában, mint Magyarországon — ha, nincs is éppen felesleg — de mégis megvan minden, ami szükséges. Nagy mennyiségű burgonyát, káposztát ós főzeléket, valamint különböző állati és növényi zsiradékot tudnók a hadsereg rendelkezésére bocsátani, ha biztosítékot kapnék arra, hogy mindez valóban el is jut a frontra. Példa gyanánt felemlítem, hogy abból a 700 vagon korai burgonyából, amelyet a hadrakelt sereg számára küldtem, 100 vagonnál kevesebb érkezett el rendeltetési helyére. Kicsiny eszközökkel nem lehet ezen állapotokon segíteni. Utalok összes idevonatkozó javaslataimra, ő felségének tett jelentéseimre, valamint a közös minisztertanácsokon előadott indítványaimra. Kérem a fentiek legsürgősebb megfontolását és a leggyorsabb intézkedést." Előadó miniszter úr utal azon körülményre, miszerint a minisztertanács előtt ismeretes, hogy már annak idején előterjesztést tett — a minisztertanács előzetes hozzájárulásával — ő felségéhez a hadsereg élelmezésének megvizsgálása céljából egy tanácskozó és ellenőrző testület létesítése iránt. E bizottság célja biztosítani ós ellenőrizni a hadsereg élelmiszer- és egyéb szükségleti cikkeinek kellő időben való rendelkezésre bocsátását, valamint ezen készleteknek rendeltetésszerű felhasználását és főleg a frontra való hiánytalan érkezését. Előbb idézett sürgönyére ő császári ós apostoli királyi felsége katonai irodája részéről azon értesítést nyerte, hogy ő felsége 1918. szeptember hó 1-én kelt legmagasabb elhatározásával az indítványozott hadseregélelmezési ellenőrző tanács felállításához legkegyelmesebben hozzájárult, továbbá, hogy a jelenleg a fronton uralkodó Ínséges viszonyok megvizsgálására Bardolff báró altábor-