Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

részéről a legmesszebbmenő támogatást találta, megvolt az eredménye, a német legfelső katonai vezetőség álláspontjából engedett és közölte, hogy a vasútvonalat most már feltótlenül visszaadja, utasította is közegeit, hogy az átadás iránt az államvasutakkal állapodjanak meg és az átadást eszközöljék^ A minisztertanács a bejelentést örvendetes tudomásul veszi. 386. 1918. szept. 20. (28.) — 64. Munkáskiutaló bizottság alakítása. L. 1918—6 — 65. Honvédelmi miniszter úr előadja, miszerint a munkaerőkben mindinkább mutatkozó hiány a mögöttes országrészben lassanként olyan helyzetet teremt, amely a munkások rendelkezésre adásával foglalkozó hatóságokat immár a legnehezebb feladatok elé állítja. Ahhoz, hogy az általában tetemesen megfogyatkozott munkáslétszám mellett az erősen fejlett hadiipar, valamint a közérdekű munkálatokhoz szükséges munkaerőket rendelkezésre lehessen adni, feltétlenül szükséges az összes munkáscólra szolgáló rezervoárok egységes kihasználása. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy hol kell a hatóságoknak segíteni ,s hol lehet a munkásokat igénylő magánvállalatokat arra utalni, hogy munkásszükségletük fedezéséről önmaguk gondoskodjanak. A mögöttes országrész számára mint munkások számbajöhetnek a következő kategóriák : a) A katonai szolgálatra már bevonult egyének közül azok, akik a fennálló rendeletek értelmében ezen célra visszatarthatok, b) a hadszolgáltatási törvény alapján bevonható férfiak, c) a hadifoglyok, d) a hadirokkantak, e) internáltak, f) a többi ezen előbb említett kategóriákba nem tartozó férfi ós női lakosság. Ezeket a munkáskategóriákat kell az összes ipari vagy más gazdasági ágazatok munkásszüksógleteinek kielégítésére egységesen és célszerűen kihasználni. A háború mai stádiumában már nem lehet az összes ipari és gazdasági ágak valamennyi munkásszükségletét egyszerre és állandóan fedezni ós így előáll annak szüksége, hogy a mindenkori viszonyoknak megfelelően az egyik termelési ágnál bizonyos időszakokban nólkülözhetővé váló munkaerők átmenetileg más termelési ágnak átadassanak, hogy így minden munkáskéz állandóan hasznosan kihasználtassák. A tapasztalat azt mutatja, hogy az üzemek és minden rendű vállalatok munkásszükségleteik kielégítését elsősorban katonai munkaerők igénybevételével igyekeznek biztosítani. A katonai munkásokat azonban elsősorban a hadiés közérdekű üzemek legsürgősebb igényléseinek kielégítésére kell felhasználni és csak ha felesleg volna, lehet átmenetileg, vagyis addig, míg ezen munkásokra katonai célból szükség nincsen, ezeket más olyan célra is felhasználni, amely célra állandó katona munkás nem juthat. Az igénylések helyes és szakszerű elbírálásához előadó miniszter úr véleménye szerint okvetlenül szükséges azonban egy olyan szerv létesítése, mely a beérkező munkásigényléseket a lehető leggyorsabban szakszerűen elbírálja és rendelkezésre adása iránt a szükséges intézkedéseket rögtön megteszi. Ilyen szervezet Ausztriában már