Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

úr által kontemplált intézkedések. Ezekre nézve véleménye az, hogy azok között egy sincs olyan, amely kiküszöbölendő lenne, s a tett intézkedéseket csak helyeselni lehet. A második kérdés a tett intézkedéseknek a jövőbeni végrehajtása. Miniszterelnök úr véleménye szerint a kormány jogosítva van mindennemű egyházi gyülekezetre biztosokat küldeni, s a felügyeleti jogot a nemzetiségi egyházakkal szemben a kormány úgy gyakorolja, ahogy ez a célnak megfelel. Ennek folytán véleménye szerint fenntartandó a kormány azon elvi álláspontja, hogy a román egyházmegyei zsinatokra kormánybiztosok küldhetők, minek következtében ily kormánybiztosok a zsinatok folytatólagos üléseire is kirendelendők. A román nemzetiségi iskolák egy részének állami iskolákká való átalakítása kapcsán felmerült azon kérdés tekintetében, hogy ezen felekezeti iskolák épületei az állam részére megszerezhetők-e, az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg abban a véleményben van, hogy ezen iskolai épületek megszerzése a ma érvényben álló kisajátítási törvény

1 alapján is lehetséges, s hogy ezen célból külön törvényt alkotni felesleges. A minisztertanács a miniszterelnök úr véleményéhez hozzájárulva, annak értelmében határoz 367. 1918. júl. 20. (24.) — 8. A kórházak mostoha anyagi helyzete. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr előadja, miszerint a hazai kórházak — éspedig úgy a közkórházak, mint a nyilvános jellegűek — a háborús viszonyokkal összefüggő kedvezőtlen körülmények folytán a legmostohább anyagi helyzetbe jutottak, s a kórházfenntartó törvényhatóságok és községek részéről mind sűrűbben érkeznek a lehető leggyorsabb segítséget sürgető panaszok, hogy a kórházak fenntartásával járó kiadások fedezésére szükséges anyagi eszközök hiányában a betegeket többé ellátni nem képesek, s ha sürgősen megfelelő anyagi támogatásban nem részesülnek, kórházaik működésót beszüntetni lesznek kénytelenek. A kórházak anyagi helyzetének ezt a leromlását az idézte elő, hogy míg a kórházi kiadások az összes szükségleti cikkek szertelen drágulása folytán, óriási módon megnövekedtek, addig a kórházak —- forgótőke hiányában — a szükséges fedezettel a kellő időben sohasem rendelkezhettek. A kórházak gazdasági ügyvitelére már a múltban is sok hátránnyal járt az ápolási díjak megtérítésének érvényben lévő rendszere, ma pedig egyenesen lehetetlenné és tarthatatlanná teszi a kórházak fenntartását. Az ápolási költségek megtérítésének mai rendszere ugyanis azon alapszik, hogy az ápolási díjak csakis a betegek után felmerült költségszámlák érvényesítése után fizettetnek ki. A betegek ellátásával járó költségeket tehát á kórházaknak kell előlegezni, mégpedig nemcsak az ellátás tartamára, de egészen addig, amíg a beteg illetőségére, vagyoni és keresetképességére vonatkozó puhatolózások és tárgyalások eredménnyel járván, a költségek az országos betegápolási alappal, vagy az államkincstárral, esetleg a fizetőkötelesekkel szemben felszámíthatok lesznek. Ez az eljárás a legtöbb betegnél hónapokat, külföldi betegeknél éveket vesz igénybe, amely idő alatt a kórház i Vö. 1907:111. tc. és 1912 : LXIX. tc.