Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
eleseknek azon kikötéseit is, melyek továbbra is érvényben fognak maradni, folyó évi május 22-én aláíratott s ezzel az összes régi szerződések és megállapodások hatályon kívül helyeztettek. Ismertetvén az új szerződéseknek általa történt aláírása, valamint azon intézkedése is, amellyel a szavatosságot a török kormány által a Keleti Vasutak elleni tartozásai kiegyenlítése céljából felvett 240 millió koronás kölcsönből igénybe veendő, azonban összesen 40 millió koronát meg nem haladható összegek 50%-a erejéig, a 240 millió koronás kölcsönt nyújtó bankcsoporttal szemben elvállalta, tudomásul vétessék s megjegyzi, hogy azonos tartalmú szerződést ugyanazon kelettel az osztrák pénzügyminiszter úr is kötött az osztrák bankcsoporttal és hogy a 240 millió török kölcsönből igénybe veendő, de 40 millió koronát meg nem haladható összegek másik 50%-a erejéig a szavatosságot a kölcsönt nyújtó bankcsoporttal szemben az osztrák pénzügyminiszter úr szintén elvállalta. A minisztertanács a bejelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. 3'8. 1918. júl. 6. (22.) — 44. Állami üzemek munkásainak ruhabeszerzési segélye. Pénzügyminiszter úr előadja, hogy az állami üzemeknél alkalmazott munkásszemélyzet körében mozgalom indult meg, hogy ruhabeszerzési segélyben részesíttessenek, éspedig úgy a munkások, mint feleségeik és gyermekeik. Habár a ruhabeszerzósi segélyek eddigi engedélyezésénél az volt az elv, hogy ily segélyekben kizárólag azok az alkalmazottak részesüljenek, akik szolgálati kötelékben állanak, tehát szerződéses alkalmazottak ily segélyeket nem kapnak — ebben a tekintetben kivételt csak a múlt év karácsonya előtt a kereskedelmi miniszter a Magyar Királyi Államvasutak munkásainak és ennekfolytán az állami vasgyárak munkásszemélyzetének juttatott mérsékeltebb összegű ily segély képez 1 — a mostani mozgalom tápot nyer az ausztriai kormánynak a munkásügy terén tett intézkedéseiben. Erre való tekintettel beállhat az az állapot, hogy a felmerülő kívánságok teljesítése elől elzárkózni nem lehet. A szükséglet mérvei tekintetében pénzügyminiszter úr megjegyzi, hogy kereken 132.000 egyénről ós ezek hozzátartozóiról van szó. Ha csak két családtag vétetik számításba (feleség és gyermek) s ha a családtagok a felét kapnák a családfő számára például 300 koronával számított ruhasegélynek, a szükséglet körülbelül 80,000.000 koronát tenne. A minisztertanács megbízza a pénzügyminiszter urat, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrral érintkezve a fentebbi keretben a részleteket dolgozza ki, a miniszterelnök úrnak ebbeli kezdeményezése folytán annak a népe se dóspolitikai szempontnak figyelembevételével, hogy a többgyermekes családapák kedvezőbb arányban részeltessenek. Vö. 1918-24-15. 11917—43-15. és 1918-17-11.