Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

nyújtson nekik segédkezet abban, hogy terhes tartozásaikat mérsékelt kamatú tartozásokra változtathassák át. Véleménye szerint azonban egymagában ezzel még nem lenne a kérdés gyökeresen megoldva s a most fennálló adósságok terheinek csökkentésénél talán még nagyobb fontossággal bír, hogy a jövőre nézve eleje vétessék a közszolgálati alkalmazottak eladósodásának s e tekintetben csak két intézkedés vezethet célhoz, az egyik annak megakadályozása, hogy az alkalmazottak illetményeiket szabadon megterhelhessék, s tartozásaik alapján illetményeikre végrehajtások vezettessenek s a másik, ami az előző intézkedésnek előfeltételét kell, hogy képezze, annak lehetővé tétele, hogy a közszolgálati alkalmazottak valamely erre kijelölt intézménynél azokat a hiteligényeiket, amelyeknek kielégítése tényleg indokoltnak tekinthető, mindenkor a piaci viszonyoknak megfelelő kedvező kamatozású kölcsönökkel kielégíthessék." Bemutatja az e célból általa készített törvényjavaslatot. „Pénzügyminiszter úr véleménye szerint a mostani időpont mindenképen alkalmas arra, hogy a javaslat céljai az államnak aránylag mérsékelt pénzügyi megterhelésével eléressenek, mert a jelenlegi pénzbőség mellett a hazai pénzintézetek könnyen meg lesznek nyerhetők arra, hogy fölös tőkéiket az adósságrendezési akció céljaira rendelkezésre bocsássák, s a közeli időben talán kellő tőkeeszközökkel fognak rendelkezni a közszolgálati alkalmazottak újonnan fellépő hitelszükségleteinek kielégítésére is, emellett az 1916. évi XIV. t.c-vel alkotott Pénzintézeti Központban, amelynek immár a magyar korona országainak összes számottevő intézetei tagjai, oly intézmény áll rendelkezésre, amely úgy a pénzintézeteknek az akció keresztülvitelére való csoportosítására, mint az egész rendezésnek s a jövőbeli hitelnyújtásnak lebonyolítására is alkalmas." A polgári állami és a MÁV-alkalmazottakra már magában a törvényben lenne megállapítva a kölcsönnyújtás, míg a törvényhatósági, községi stb. alkalmazottakra a törvény rendelkezéseit külön megállapodások alapján fogják kiterjeszteni. A kölcsönben bizonyos mértékig a nyugdíjasok is részesedhetnének. A kölcsön fedezetéül az alkalmazottak hivatali járandóságai szolgálnának, nem érintve a lakbérilletményeket — hogy módjukban legyen családi házra gyűjteni — és a magánvagyont. A szükséges pénzt a Pénzintézeti Központ szerezné meg, olyan pénzintézetektől és vállalatoktól, amelyeknek nagy összegű feles pénzszükségleteik szoktak lenni — pl. biztosítótársaságoktól —, esetleg a m. kir. postatakarékpénztár feles pénzének egy részéből. A havi levonás a legalacsonyabb fizetési fokozatban a, 10-%-ot, a legmagasabb fizetési fokozatban a 30%-ot nem haladhatja meg. „Mindamellett bizonyos kivételeket kellett tenni, mégpedig: 1./ A törvényen alapuló tartási kötelezettségek, 2./ az alkalmazottaknak már a törvény életbelépte előtt keletkezett tartozásai tekintetében, mely utóbbiakra vonatkozólag a javaslat a törvény életbeléptetésétől számított három havi határidőt vesz kilátásba, amely alatt a hitelezők követeléseiket az eddig fennálló jogszabályok szerint feljegyeztethetik, vagy a Pénzintézeti Központnál bejelenthetik. A túladósodott tisztviselők járandóságainak tehermentesítése céljából a javaslat megengedi, hogy az adós alkalmazott, ha ő maga ezt kívánja, a Pénzintézeti Központ közbenjárásával eljárást tegyen folyamatba hivatali járandóságainak tartozásai alól való mentesítése iránt. A javaslat azt is tervezi, hogy a törvény hatálya Horvát—Szlavónországok területén működő állami