Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
A Tisza-kormány világnézetileg, politikailag azonos felfogású miniszterek együttese volt. 100 A minisztertanácsban egy akarat érvényesült, a miniszterelnöké. Tisza a Monarchia és a dualizmus fennmaradását akarta s ennek szolgálatába állította az egész államgépezetet, a minisztertanácsot is. Apjának, Tisza Kálmánnak minisztereiről terjedt el az a mondás, hogy azok tulajdonképpen csak „Tisza írnokai". 101 Tisza István minisztériumának szürkeségéből is egyedül csak Teleszky János alakját emelhetjük ki, s őt sem politikai felfogásának önállósága, hanem a pénzügyek terén tanúsított, nemzetközi méretekben is jelentős szaktudása miatt. Bizonyára nem járt messze az igazságtól Tisza egyik politikai ellenfele, az Andrássy Gyula köréhez tartozó Windischgraetz herceg, aki szerint Tisza elnöklete alatt egy minisztertanács nem volt más, mint a jelenlevő miniszterek számára tartott leckeóra. 102 A háború kitörésétől kezdve kb. 1916 őszóig az ellenzéki pártok tartózkodtak a kormány elleni akcióktól. Ebben az időben azonban már látható volt a Monarchia katonai helyzetének súlyosbodása, a győzelem esélyei csökkentek. Ezt jelezte a sokáig ingadozó Romániának 1916 augusztusában az antant oldalán való hadbalépése is. Nemcsak a frontokon, hanem bent az országban is a válság tünetei mutatkoztak. A háborúval együtt járó nyomor kirobbantotta a leginkább sújtott dolgozó osztályoknak eddig lefojtott megmozdulásait, újra kezdődtek a munkássztrájkok. Tisza merev, az uralkodó osztály meglevő hatalmát görcsösen védő politikája csődöt mondott. Az ellenzék vezérei már 1916-ban javasolták koncentrációs kormány alakítását, 1916 novemberében meghalt I. Ferenc József, a bomladozó Monarchia egyik őre s mintegy szimbóluma, Tisza politikájának megfellebbezhetetlen tekintélyű támogatója. Utóda, IV. Károly a kül- és belpolitikában egyaránt más módszerek után tapogatózott. A háborútól kimerült Monarchiában is bekövetkezett az a fordulat, amit Lenin az imperialista háborútól az imperialista békéhez vezető út keresésének nevezett. Károly békekísérletei 1916 végén nem sikerültek. Döntő hatású volt a magyar belpolitika további alakulására az 1917. februári orosz forradalom és\a magyarországi munkásmozgalmak ennek nyomában járó nagymértékű fe 1lendülése. A magyar uralkodó osztályok, anélkül, hogy képesek vagy hajlandók lettek volna eddigi politikájuk gyökeres átalakítására, azt remélték, hogy Tisza engedményekre nem hajló kormányzatának megszüntetésével, ügyesebb, simulékonyabb módszerekkel, népjóléti intézkedések ígéretével s a nemzetiségekkel való békülékenyebb hangú tárgyalások útján le tudják szerelni a tömegek mármár forradalmi színezetű elégedetlenségét, A kormány politikáját legélesebben a Függetlenségi Párttal szövetkezett, de 1916-ban Függetlenségi 48-as párt néven különvált, Károlyi Mihály vezetése alatt álló radikális gondolkozású politikai csoport támadta, belpolitikai téren reformokat, a külpolitika terén a német szövetség feladását s az antanthoz való csatlakozást sürgetve. 1917 februárjában az ellenzé.Ki pártok a parlamentben a választójog kiterjesztését követelték. A választójog kérdésében együttműködtek a parlamenten kívül álló Szociáldemokrata Párttal, amelynek az általános titkos választójog aszáíoo jyjég életkorban is közel álltak egymáshoz ; a miniszterelnökkel együtt a legtöbb miniszter 50 — 55 eves volt, Teleszky (46) és Hazai (63) kivételével. A Tisza után következő kormányokban a harmincasoktól (Esterházy, Ugrón) a hetvenesekig (Wekerle, Apponyi) valamennyi korosztály képviselve volt. 101 Mikszáth i. m. 84. o. 102 Windischgraetz i. m. 25. o.
