Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
foglyok hazatérése után azt magam is a statisztikai hivatal legelsőrendű munkálatának tartom. A végrehajtás időpontját illetőleg a legmegfelelőbb választásnak látszik, ha a háború utáni népszámlálásra csak akkor kerül sor, mikor a lakosság ismét már bizonyos nyugvó állapotba került. Ezt egyrészt az teszi szükségessé, hogy — mint az alábbiakból kitetszik -— az adatgyűjtés a szokásos népszámlálásoknál jóval nagyobb terjedelmű lesz, s így a felvétel teljességének biztosítására is nagyobb súlyt kell helyeznünk, másrészt az is ajánlatossá teszi, hogy e népszámlálás határideje a háború elhúzódásával mindinkább kitolódván, egyre jobban alkalmassá válik arra is, hogy a 10 évenkint megtartani szokott — jelen esetben az 1920. óv végére esedékes — rendszeres népszámlálást helyettesítse." Szükség lesz állatszámlálásra; mezőgazdasági gépstatisztikára, amelyre vonatkozólag csak egy 1895-i forrás áll rendelkezésre; birtokstatisztikára, a háború után elkövetkező „öntudatos birtokpolitika" céljából; egyleti statisztikára, „egyfelől a sokszor nem hazafias irányzatú egyesületek működésének s a taglétszámban ós a vagyonban megnyilvánuló erejének közelebbi megfigyelhetése végett, másfelől a jótékony, szociális, kulturális stb. egyesületek erejének a megfelelő állami akciók céljaira való felhasználása, kellő irányítása és organizálása végett" ; nyersanyagstatisztikára; továbbá szociális vonatkozású adatgyűjtésekre, valamint a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatos felvételekre. Egyes területeken az adatgyűjtést már a háború folyamán meg kell kezdeni: 269. 1918. jan. 23. (3.) — 19. Népruházati kormánybiztos kinevezése. » A kereskedelemügyi miniszter előadja, hogy 1917. old. 19-én Népruházati Bizottság alakult, a lakosság ruházati cikkekkel való megfelelő ellátása érdekében. 1 „Időközben azonban az osztrák kormány az összes ruházati cikkekre kiviteli tilalmat léptetett életbe, úgy hogy még a hazai kereskedők által Ausztriában már a kiviteli tilalom életbe lépte előtt kifizetett árukat sem bocsátja Magyarországba. A lakosság ruházattal való ellátása terén tehát a helyzet igen súlyosbodott, amit különösen a fix fizetésű osztályok és a szegényebb néposztály éreznek elsősorban, amennyiben a szabad forgalomban még kapható árukat azok drágasága miatt nem képesek megszerezni.- Komoly a helyzet a munkásság ruhaellátása tekintetében is, mely mind hangosabban, sőt sztrájkokkal való fenyegetéssel követeli legsürgősebb igényeinek kielégítését." A Népruházati Bizottságot a kereskedelemügyi minisztérium véleményező és javaslattevő szervének szánták, azonban ilyen szerv már nem felel meg a kívánalomnak; ezért, kormánybiztos kinevezését javasolja, aki a különféle központok készleteivel rendelkezik. A textiliparban mutatkozó nyersanyaghiány 1915-ben, az olasz hadüzenet után kezdett érezhetővé válni, amikor megszűnt a külföldi pamutbehozatal. A hadsereg és a polgári lakosság ellátása egyaránt gondot okozott. A hiány kiküszöbölése céljából nagy mértékben kísérleteztek pótanyagokkal. (L. Szterényi—Ladányi i. m. 254 — 204., 324— 338. o.) 1 3966/1917. M. E. sz. r., okt. 19., R. T. 1917. 2183 — 2188. o. L. még : 980/1918. M. E. sz. r., ruházati cikkeket beszerző r. t, alakításáról, R. T. 1918. 62 — 63. o. és 1120/ 1918. M. E. sz. r., miniszteri meghatalmazott kiküldéséről, R. T. 1918. 63 — 64. o. 25 lyányi Emma: Forrásmunkák VIII.
