Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
A legélesebben érezhetők e nehézségek éppen azokban az élelmiszerekben — és itt különösen a beszerzésnek szinte leküzdhetetlen nehézségeire gondolok — amelyek a gyermekek táplálásánál döntő jelentőségűek : ezek a tej, cukor, dara stb. De súlyosan érezhetők azoknál a cikkeknél is, amelyek a gyermekek gondozásánál fontosak, ilyen : a szappan és az éjjeli világításhoz szükséges petróleum. A veszedelem, amelyről fent emlékeztem, az, hogy a nevelőszülők között mindig nagyobb és nagyobb a forrongás, hogy a gyermekeket a menhelynek visszaadják. Az állami gyermekvédelem a családi nevelésre van alapítva ós nem zárt intézetekre. — Ilyen zárt intézetek nincsenek és ha a gyermeket visszahozzák, a magyar állami gyermekvédelem annyira féltett intézménye csődbe kerül." A téli élelmezési nehézségek folytán egyre több gyermeket hoznak vissza, ezért a régi állapotokat fenntartani nem lehet. „A baj megelőzése céljából intézkedtem aziránt, hogy azoknak a gyermekeknek az elhelyezésére, akiket a nevelőszülők a menhelybe vissza fognak hozni, továbbá a most elhagyottá nyilvánított gyermekek elhelyezésére újabb telepalapítások révén új nevelőszülők kerestessenek. E részben nagyszabású akciót indítottam a vármegyei közigazgatási hatóságok bevonásával is. Ennek az akciónak végeredményéről ma még nyilatkozni nem tudok. Az eddigiek alapján azonban jogom van hinni, hogy a jómódú községekben akad sok olyan nevelőszülő, aki a gyermekeket a fent vázolt nehézségek dacára gondozásba fogja venni. Más akciót is tettem folyamatba a közélelmezési hivatalnál, hogy azok a nevelőszülők, akik állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó gyermeket gondoznak, könnyebben jussanak mindazokhoz az élelmiszerekhez és a gyermekgondozáshoz szükséges szerekhez, amelyekre a gyermek ápolása céljából szükségük van. Őszintén meg kell azonban vallanom, hogy ezektől a lépésektől csak részleges sikert várhatok. Mert az elégedetlenkedés nemcsak az élelmiszerek beszerzésének nehézsége miatt áll elő, hanem főleg azért, mert a gyermekek után fizetett tartásdíj oly csekély, hogy az a gyermek gondozására fordított költség és fáradozás ellenszolgáltatásának egyáltalán nem tekinthető. A tartásdíjak mórvét az 1/V.c. 1913. számú szabályrendelet ós a 2026/1914. B.M. 1 számú rendelet annak idején akként állapította meg, hogy a gyermekek után egy éves korukig 14 korona, 2 1—2 éves korig 10 korona, 2—7 éves korig 8 korona és 7—15 éves korig 10 korona fizettetik. Ezek az összegek másfél évtizeddel ezelőtt sem voltak elegendők, a mai viszonyok mellett azonban alig lehet kapni nevelőszülőt, aki ezért a díjazásért gyermeket vállalna, sőt a régi nevelőszülők is egymásután hozzák vissza a gyermekeket. Meg kell barátkoznom ennek következtében azzal a gondolattal, hogy a tartási díjakat részlegesen felemeljem. Igen természetes, hogy az állam pénzügyi viszonyainak figyelembevételével nem gondolhatok arra, hogy a tartásdíjak az egész vonalon a mostani viszonyoknak megfelelően felemeltessenek. De nem tudok továbbra elzárkózni attól, hogy a tartásdíjaknak azok a kategóriái, amelyeknél az aránytalanság a legszembeszökőbb, fel ne emeltessenek. Ez az aránytalanság az 1—2 óv között ós a 2—7 év közötti gyermekek tartásdíjánál mutatkozik leginkább. Az 1—2 év közötti gyermek még épp 1 A R. T.-ban ilyen számú rendelet nincs. 2 Havi összegekről van szó.
