Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
E célból a honvédelmi minisztérium képviselője részt vett a császári és királyi hadügyminisztériumban a közös külügyminisztérium és a hadseregfőparancsnokság részvételével folyó hó 8-án megtartott bizottsági tanácskozáson, amely a fenti szöveggel szemben a következő rendelkezésekben állapodott meg : ,,Die vertragschliessenden Teile gewähren Amnestie den dem anderen Teile angehörenden Kriegsgefangenen für alle von ihnen begangenen Straftaten, ferner den Internierten oder verschickten Zivilangehörigen des andern Teiles, für die während der Internierung oder Verschickung begangenen Straftaten, endlich allen Angehörigen des anderen Teiles, für die zu dessen Gunsten begangenen Straftaten. 2 Die beiden Teile gewähren ihren eigenen Angehörigen Amnestie, für die Betätigung in der Kriegsindustrie und für militärische Arbeiten in der Kriegsgefangenschaft, ausgenommen Dienste mit der Waffe und solche, denen vaterlandsverräterische Gesinnung zu Grunde liegt." 3 Ez utóbbi bizottsági szöveg első bekezdése teljesen megegyezik a német részről ajánlott, fentközölt szöveg első bekezdésével. Ellenben a második bekezdésben először is az az eltérés, hogy a bizottsági szöveg világosan körülírja azokat a „munkákat" (Arbeiten), helyesebben azt a tevékenységet (Betätigung), amelyekre nézve a szerződő felek a saját állampolgáraik közé tartozó hadifoglyoknak közkegyelmet adni óhajtanak ; a második eltérés pedig abban van, hogy a bizottsági szöveg a közkegyelemben nem kívánja részesíteni a szerződő felek állampolgárait ,,a saját lakóhelyük megszállásának ideje alatt követett politikai magatartásuk tekintetében". A bizottsági tárgyalások során megfontolás alá került az is, vájjon nem kellene-e a másik szerződő fél állampolgárai közé tartozó hadifoglyoknak az első bekezdés szerint nyújtandó közkegyelmet a hadifogságuk tartama alatt (während ihrer Kriegsgefangenschaft) és a békepontozatok aláírása előtt (vor Unterzeichnung dieses Vertrages) elkövetett bűncselekményekre korlátozni. E korlátozások ellen véleménye szerint helyesen hozatott fel az az indok, hogy magyar és osztrák szempontból sokkal nagyobb fontosságú annak feltétlen biztosítása, hogy oroszországi hadifogságban sínylődő s visszakívánkozó minden katonánk akadálytalanul hazatérhessen, mint az az esetleges hátrány, amely abból származik, hogy kénytelenek leszünk oly orosz hadifoglyainkat is hazájukba visszairányítani, akik Magyarországon vagy Ausztriában a háború előtti időben, vagy pedig a közkegyelemről tudva és abban bízva követtek el a békepontozatok aláírásától a kicserélésig terjedő időben bűncselekményeket. Nézete szerint a bizottsági szöveg felel meg jobban a magyar érdekeknek és ezért elsősorban azt ajánlaná elfogadásra. De amennyiben orosz részről nagy súlyt helyeznének arra, hogy a békepontozatok a szerződő felek állampolgárai részéről követett politikai magatartás tekintetében is tartalmazzanak közkegyelmet, nézete szerint alig lehetne ettől elzárkózni, mert a régebbi békeszerződések is rendesen foglaltak magukban ily tartalmú, sőt a német részről javasoltnál tágabb körű rendelkezéseket. Ezért másodsorban elfogadhatónak tartaná a következő szöveget, amelynek csak második bekezdése tér el a bizottsági szövegtől. 2 Ez a bekezdés azonos a fent közölt javaslát első bekezdésének szövegével. 3 Mindkét fél amnesztiát ad saját állampolgárainak a hadifogságuk idején a hadiiparban kifejtett tevékenységükért, valamint katonai jellegű munkáikért, kivéve a fegyverrel teljesített szolgálatokat és azokat, amelyek hazaárulásnak minősülnek.
