Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
szervezkedés az egyháznak és miniszteri felelősség mellett a királynak mint főkegyúrnak feladata. 1 II. Az 1848. évi XX. törvénycikknek a protestáns egyházakra vonatkozó végrehajtásáról szóló törvényjavaslat 2 az 1848. évi törvényhozók szellemében kívánja nyugvópontra juttatni az idézett törvénynek azt a meghagyását,, mely szerint az összes bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei állami költségen fedezendők. A szükségletek mértékét megítélni, az illető felekezeti főhatóságok meghallgatásával, az államhatalomnak jogköréhez tartozik. A protestáns egyházakat illetőleg a „szükséglet" megállapításánál a törvényjavaslat fokmérőül az egyházi adóztatást vette, melynek túlságosan súlyos volta legbiztosabban állapít meg egy valódi szükségletet, és annak szociális gondolat szerint való kielégítését. Ebből indult ki előadó miniszter úr a protestáns egyházak illetékes képviseletével egyetértőleg már első minisztersége alatt. Akkor az e címen biztosítandó évi segély, melyet fokozatosan kívánt a költségvetésbe beállítani, minisztertanácsi megállapodás szerint végső fejlődésben évi 6 millió lett volna, melyet alapítvány alakjában kívánt volna az egyházak számára biztosítani, hogy ezzel is megnyugtassa őket jövőjük iránt. A törvényjavaslat most csupán az akkor elejtett fonalat vette fel újból ós az eddig már 5 millióra emelkedett évi segély dacára is fennmaradt súlyos egyházi, úgy vagyon-, mint fejadóviszonyok felismerése alapján, a szükségletet és ennek megfelelő alapítványszerű évi segélyt az előbb megállapítottnál két millióval nagyobb összegben, tehát 8 millióban, illetve ennek megfelelő 200 millió K tőkében kellett megállapítani. Új gondolat csupán az alapítványi tőke egy részének ingatlanban való kifizetése, melyet a törvényjavaslat időhöz kötött kötelezettség nélkül kilátásba helyez. A pénzérték bizonytalanságáról most szerzetttapasztalatok indokolják ezt a nagy megnyugvást előidézett eszmét. Az erre vonatkozó tárgyalások a protestáns egyházak képviselőinek teljes megnyugvásával nyertek befejezést. Előadó miniszter úr abban a meggyőződésben van tehát, hogy az a törvényhozási akció, mely a vezető hazai egyházak mindegyikének megadja azt, ami neki hiányzott, a katolikus egyháznak az önkormányzatot, a protestáns egyházaknak a terheket enyhítő vagyoni dotációt, a vallási; békének biztosítására, a kölcsönös jogtisztelet megszilárdítására, az írigykedós és visszavonás szellemének kiküszöbölésére és így nemzeti megerősödésre fog vezetni. . Felmerülhet azonban előadó miniszter úr véleménye szerint az a kérdés,, hogy miért nem terjed ki a folyamatba vett egyházrendezési akció más hitfelekezetekre is, jelesül a görögkeletiekre és a zsidókra. Ami az elsőket illeti, a görögkeleti hitfelekezet mindkét ágának már megvan az autonómiája ós ha annak gyakorlása gyakran megszakad, úgy ez csak az említett egyházak kebelében minduntalan felmerülő államellenes tüneteknek folyománya, amelyek ép az autonómiák tekintetében komoly problémák elé állítják az államkormányt. Pénzbeli segélyezésük eddigi mórtéke pedig, a „szükséglet" szempontjából, az egyházi adózás mértékével mérve, fokozást nem igényel. De nem is járhat el az állam segélyeinek megállapításában egyenlő jóindulattal nemzetfenntartó és nemzeti szempontból kétes értékű egyházi szervezetekkel szemben. Míg amott szívesen megy el a bőkezűségig, úgy imitt a szigorú törvényes köte1 A törvényjavaslat előterjesztése a képviselőházban : Képviselőház. r~ Napló. XXXVIII. k. 11.0. o. — Szövege és indokolása : Képviselőházi irományok 1426. sz. 2 Képviselőházi előterjesztése : m. fent. A törvényjavaslat szövege és indokolása : Képviselőházi irományok 1427. sz.
