Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1917. év

2. / nópfelkelési bemutató szemlék, éspedig az 1900. születésű évfolyamúak új szemléje 1918. évi január havában . . 180.000 ember az 1894—1899/évfolyamúak ismételt pótszemléje 1918. évi április—május havában 40.000 ember az 1900. születésű évfolyamúak pótszemléje 1918. évi augusztus—szeptember havában . . 40.000 ember 3. / A hátsó országban és a hadrakelt seregnél lévő katonai alakulások létszámának leszállítása, illetve női munkaerők beállítása által nyerendő 110.000 ember 4. / Vasutak és hajózási vállalatoknál hadifoglyok és női munkaerők beállításával nyerendő 30.000 ember 5. / Hadseregszállító üzemeknél a felmentések megszüntetése által nyerendő 50.000 ember Az 1—5 pontban felsorolt intézkedések által mindössze nyerhetünk 950.000 embert. Ezzel azonban még távolról sincsen fedezve a szükséglet, úgy, hogy a katonai és népfelkelési tényleges szolgálat alól felmentettek további restringálása elkerülhetetlen. Erre két mód van : vagy a felmentettek revíziójának újbóli szigorúbb keresztülvitele, ami egyrészt igen sok időt vesz igénybe, másrészt nem biztosítja a szükséglet fedezését, de feltétlenül igazságosan nem is volna végrehajtható, úgy, hogy csak a második módot vehetjük igénybe, vagyis a felmentettek fiatalabb évfolyamainak kivétel nélküli imperatív behívását. Ez az eljárás a legigazságosabb, ha kivétel nélkül hajtjuk végre, mert csak ezáltal lehet elejét venni minden illetéktelen befolyásnak és pártoskodásnak. A vaskényszer előtt mindenki készségesebben fog meghajolni, ha látja, hogy a vele egykorúak hasonló elbánásban részesülnek. Ez az egyedüli mód, mely feltétlenül biztosítja a harcoló hadsereg létszámának fenntartását. Számítása szerint a felmentettek 15 évfolyamát kellene behívni, hogy a hadrakelt sereg 1918. évre szóló egész évi szükséglete fedezhető legyen. Ettől azonban egyelőre közgazdasági érdekekből el kell tekinteni és csak az 1899—1894. születésű hat évfolyamnak, vagyis a 19—24 éves életkorban lévő felmentettek imperatív behívása vétetik tervbe. Ezekkel a behívandók szükségletét 1918. évi június haváig fedezni lehet és ha 10—12 heti kiképzési időt számításba veszünk, a küzdő hadsereg szükségletét előreláthatólag 1918. őszéig fedezni tudjuk. A felmentetteknek behívása már 1918. évi március hó l-re volna szükséges. Mivel azonban épen akkor az ország legnagyobb részében a földművelésnél a tavaszi munkálatok kezdődnek, és az országra nézve igen hátrányos volna, ha akkor nagyobb munkaerőt vonnánk el a mezőgazdaságból, a katonai ós mezőgazdasági érdekek szem előtt tartásával úgy kíván eljárni, hogy a mezőgazdasági célból felmentettek már 1918. évi január hó elejére hívassanak be, hogy ezek az emberek az első katonai kiképeztetésben részesülvén, március hó 1-ével mezőgazdasági munkákra körülbelül 2 hónapra szabadságolhatok legyenek. A többi, tehát nem mezőgazdasági célból felmentettek, 1918. évi március hó 1-ére hivatnának be. Ezeket a rendelkezéseket minél hamarább kihirdetni szándékozik azon hozzáadással, hogy semmiféle kivétel tétetni nem fog, miért is mindenki eleve gondoskodjék az esetleg szükséges megfelelő pótlásról. A felmentettek legfiatalabb hat évfolyama imperatív behívásának természetszerűleg az lenne a következménye, hogy a 1918. évi január havában népfelkelési bemutató szemle alá kerülő 1900. születésű évfolyamból felmentésben senki