Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
melynek felét a munkaadó, felét a hadikincstár viseli. E meglepetésszerűen jött rendelkezés a következő közös minisztertanácson 2 szóvá tétetett, azonban célszerűbbnek látszott a már megtörtént intézkedést, tekintettel arra is, hogy aránylag nem nagy összegekről volt szó, vissza nem vonni, ellenben elhatároztatott, hogy a hadügyminiszter úr a munkaviszonyra és munkabérekre vonatkozó fontosabb ügyekben a jövőben feltótlenül csak a kormány előzetes hozzájárulásával fog intézkedni. Azóta a munkaadók e megállapodásnak megfelelően fizették a béreket az üzemszünetek idejére is. A hadügyminiszter úr azonban röviddel ezelőtt (211854 res/1917—-10 számú rendeletével, október 16-i hatállyal) előbbi rendeletét hatályon kívül helyezte. Értesülésem szerint eddig a 75%-ból rájutó fél összegből még csak viszonylag elenyésző összeget térített meg a gyáraknak. A szénhiány miatt bekövetkezett üzemredukciók következtében azonban nagy munkástömegek válhatnak hirtelen munkátlanná (a Skoda-gyár egyszerre 10.000 munkást bocsátott a hadvezetőség rendelkezésére, a stájeri fegyvergyár is áll, nálunk több nagy muníciógyár nem dolgozik) s a helyzetnek még roszszabbodása is várható, úgy, hogy megfontolás tárgyává kell tenni egész iparágak teljes beszüntetését, másoknak általános lényeges redukcióját. A hadügyminisztériumban tartott értekezleten közöltetett, hogy a hadköteles korú férfimunkások bevonultatásával a helyzet nem szanálható, mert a vasút nem képes a szállítást lebonyolítani és a gyűjtőtáborok nincsenek a tömeg élelmezéseié beiendezve. A bevonultatással és a nem hadszolgáltatáskötelesek elszéledésével azonkívül elesik a lehetősége annak, hogy a szénmizériák javulásával az üzem azonnal felvehető legyen, ami a hadügyi szempontból mondatott elengedhetetlennek. Végül bizalmasan közöltetett, nagyobb szabású zavargások esetén — eltekintve ennek külpolitikai hatásától — a hadvezetőség a mögöttes országrészben nem is rendelkeznék az elfojtáshoz szükséges elegendő erővel. A hadügyminisztériumban tartott interminiszteriális értekezleten éppen ezért a hadügyminiszter úr képviselője a két kormány képviselőinek észrevételeivel szemben (a magyar kormány képviselői megbízásukhoz képest a szénhiány által sújtott összes üzemek munkanélkülijeiről való gondoskodást általános szociálpolitikai feladatnak jelentették ki, mely a két államban különkülön az illető kormányok kompetenciájába vág s jelezték, hogy ez a kérdés a legközelebbi közös minisztertanács tárgya lesz, amely részére a döntést fenntartották) azon az állásponton volt, hogy ha megállapodás létre nem jő, akkor a hadügyminisztérium saját felelősségére kénytelen valamely a katonai hatóságoknak szóló provizórikus rendeletet kiadni. Ez lehetőleg nem prejudikál a két kormánnyal egyetéftőleg kiadandó végleges rendezésnek, de a felszabaduló munkástömegeknek, amennyiben lehetséges, más helyen való alkalmazását, szabadságolását, eltartását és nyilvántartását, valamint az ezzel összefüggő egyéb, főképen katonai kérdéseket ideiglenesen szabályozza." Az értekezleten az egyes minisztériumok képviselői előadták kötelezettség nélkül személyes nézeteiket a hadügyminisztériumi provizórikus rendeletben a munkásoknak adandó támogatás mértékére vonatkozólag. Az öt felszólaló nem futott egységes véleményre sem a segély összegére, sem annak az alapnak meghatározására vonatkozólag, amelyből a segélyt fizetni kell. ,,A hadügyminiszter úr ideiglenes rendelete folyó évi november hó 26-ig még nem jelent meg, mindössze a gyári katonai vezetők kaptak utasítást arra, 2 Közös minisztertanácsi jegyzőkönyv 1917. febr. 24.
