Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
való megváltoztatása, hogy az összes fennálló kötés hatályon kívül helyeztetnék és az egyes széhfajtákórt fizetendő árak a szenek minősége szerint kormány hatóságilag megállapíttatnék. a) A Magyarországon termelt és a behozott szenek felett egy szervnek kellene kizárólag rendelkezni, amely a rendelkezésre álló szénmennyiségeket a fogyasztók között, azok gazdasági fontosságának figyelembevételével osztaná szét. A hivatásos szénkereskedők mint bizományosok a szétosztásba bevonhatók volnának. 219. 1917. okt. 19. (34.) — 52. A cukortermelés fokozása érdekében szükséges intézkedések. A közélelmezési ügyek vezetésével megbízott miniszter úr előadja, hogy amikor a közélelmezés szempontjából egyes oly fontos terményekben, mint a hüvelyesekben és a burgonyában gyenge a termés, sőt hiány van, kétszeresen kell gondot fordítani arra, hogy egyéb élelmicikkek a megkívánt mennyiségben álljanak rendelkezésre. Ebből a szempontból bírálandó el mindenekelőtt a cukor, amiben eddig komoly hiányok nem mutatkoztak ugyan, de minden lehetőt el kell követni, hogy e téren az ellátás a jövőben is minél zavartalanabb legyen. A cukorfogyasztásnak a jelenlegi továbbmenő megszorítása különösen a bányász- és ipari munkásság, valamint a vasutasság körében, ahol nem egyszer magának a foglalkozásnak természete megkívánja a kávé- és tea-fogyasztást, kellemetlen zavarokra vezethetne. Ez okból s minthogy a mai viszonyok mellett a népesség cukorellátását a folyamatban lévő gazdasági évre nemcsak hogy biztosítottnak nem látja, hanem aggodalmai vannak aziránt, hogy ha a szükséges intézkedések a lehető leggyorsabban meg nem tétetnek, komolyan veszélyeztetve van, kénytelen a minisztertanács figyelmét e kérdésre felhívni. A tartós szárazság következtében ugyanis máimaga a cukorrépatermés, annak dacára, hogy a bevetett terület meghaladta a múlt évit, jelentékenyen alatta fog maradni az 1915/16. évi termésnek. Ezenkívül azonban komoly jelek mutatkoznak arra, hogy a termelt répa sem szállíttatik a kívánt mértékben a cukorgyárakba, hanem az egyéb célokra használtatik fel. Sok gazda a nagy takarmányhiány következtében már maga feleteti répáját, amit megakadályozni alig is lehet, azonban ennél sokkal nagyobb baj, hogy mivel tekintettel a takarmányrépa árának nagyságára, amely métermázsánként a 40 koronát is meghaladja, a gazdák egy része ahelyett, hogy cukorrépatermését a szerződésszerű 8—9 korona árért a cukorgyárnak szállítaná le, azt mint takarmányrépát törekszik értékesíteni. Sőt értesülések vannak aziránt, hogy maga a katonaság is vásárol ma cukorrépát takarmányrépaként 50 koronáért. Első és legsürgősebb teendő volna tehát a takarmányrépa-árnak megállapítása, éspedig olymódon, hogy az a mai forgalmi árnál jelentékenyen alacsonyabb legyen és összhangban álljon a cukorrépa-árral. Ugyanakkor azonban gondoskodni kell aziránt is, hogy egyrészt az idei termésnek a cukorgyárakba való beszállítása, másrészt a jövő évi cukorrépa-termelés biztosíttassék. Véleménye szerint nem szenved kétséget, hogy a mostani árak mellett, midőn más terményekben a termelés sokkal jövedelmezőbb, a gazdák lehetőleg le fognak mondani a cukorrépatermelésről, a ) így az eredetiben.
