Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
nek a 70. évüket betöltött állami liszt viselők tényleges szolgálatban való megtartásához. Ugyanezen törvénycikk 121. §-a értelmében az állami alkalmazottak, azok özvegyei és árvái részére a törvény hat árözm anyait ól eltérő vagy nem szorosan azon alapuló nyugdíjak és kegydíjak, valamint nevelési járulékok és végkielégítések csakis a minisztertanács hozzájárulásával és az illető miniszter felelősségére engedélyezhetők, kegyelmi úton. 45 Ez a felsorolás nem teljes. A törvényekben foglalt intézkedéseken kívül királyi rendelkezések is megállapíthattak olyan kötelezettségeket, amelyek szerint egyes ügyeket a minisztertanács döntése alá kellett terjeszteni, s megvolt a lehetőség olyan minisztertanácsi megállapodások létrejöttére is, amelyek a döntést bizonyos ügyekben meghatározott időpontig a minisztertanácsnak tartották fenn. Az is előfordulhatott, hogy a szakminiszterek valamely okból — pl. a politikai felelősség megosztása szempontjából — egy ideig bizonyos, általuk önállóan intézhető ügyeket is minisztertanácsi megbeszélés vagy döntés tárgyává tettek. Az 1897-i szabályzat 14. és 26. pontja elégséges alapot szolgáltatott a minisztertanács hatáskörének erre a kiterjesztésére. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1897-i szabályzatban és a fent idézett törvényekben felsorolt ügyeken kívül minisztertanácsi megállapodások, királyi- és házhatározatok is tartalmaztak rendelkezéseket egyes ügyek minisztertanácsi tárgyalására vonatkozólag; mivel ezeket egyelőre nem ismerjük, a minisztertanács elé terjesztendő ügyek jegyzékét nem tekinthetjük teljesnek. Az 1897-i szabályzat egészen 1924-ig volt érvényben. 46 Ilyen hosszú ideig azért maradhatott fenn, mert sohasem alkalmazták mereven, hanem mindig csak a legfőbb irányelveket rögzítő általános utasításnak tekintették. Esetenként való kiegészítése bizonyára jobban megfelelt az uralkodó érdekeinek, mint egy újabb vita lehetőségét magában rejtő új szabályzat készítése. Erre csak a Monarchia bukása után, a Horthy-rendszer konszolidálódásának kezdetén került sor. A magyar minisztériumok s egyúttal a minisztertanács hatáskörét már eleve leszűkítette a közös minisztériumok intézménye. Magyar külügyminisztérium egyáltalán nem volt ; magyar honvédelmi minisztérium volt ugyan, de a közös hadügyminiszter, a Monarchia államainak közös érdekeire való hivatkozással, rendszeresen magának vindikálta minden fontos magyar vonatkozású ügyben is a döntés jogát és gyakorta beavatkozott, különösen a háború idején, a magyar honvédelmi miniszter hatáskörébe. S a katonai kérdésekben mindvégig erősen érvényesült az uralkodónak mint legfőbb hadúrnak akarata. A közösügyi kérdésekben a magyar minisztériumok és a minisztertanács legfeljebb véleményüket nyilváníthatták .Mindehhez járult még a királyi'döntés alá tartozó ügyek szabályzata is, amely további korlátokat jelentett a minisztertanács elé terjesztendő ügyek szabályozásakor. A múlthoz képest haladást csak abban láthatunk, hogy ilyen szabályzat egyáltalában készült. A 27 pontból álló 1897-i szabályzat azt mutatja, hogy a magyar minisztertanács a magyar minisztériumok hatáskörébe tartozó fontos, kevésbé fontos, nem egyszer jelentéktelen ügyekkel foglalkozott, de ezek közül nem mindegyikben hozhatott az elintézés alapjául szolgáló döntést. Á gyakorlat ugyanis 1897 után is az maradt, hogy bizonyos ügyeket a minisztériumok intéztek el véglegesen, 45 OL. ME. 1924 —VII—1916. Fogalmazvány. — Indokolás a minisztorianács élé tartozó ügyek revíziójáról. 46 OL. ME. 1924—VII—1916. - 1924. febr. 24-i fogalmazvány.
