Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

GYULA A gyulai uradalom — valószínűleg királyi alapítás — a XIV. század végétől Losonczi-, 1402-től Marótlv'-birtok. 1476 óta Mátyás király, majd Corvin János, Corvin halála után özvegye, 1510-től pedig az új férj: Brandenburgi György a tulajdonosa. Mohács után Gyula a Tiszántúl egyik legerősebb végvára és számos gazdátlanul maradt megye védelmi és igazgatási központja. 1530-ban a Zápolyai János pártján álló Czibak Imre rövid ostrom után beveszi, és 1534-ben bekövetkezett haláláig birtokában tartja. 1534 után Patóczi Miklósé, majd Patóczi Ferencé. 1552-től Ferdinánd király tartja kezében; kapitányai egy ideig megvédik a török ostromkísérletek ellenében, de 1566-ban áldozatul esik a túlerőnek, és vele elszakadnak az utolsó szálak, amelyek a középső Tiszavidéket a megmaradt Magyarországhoz kapcsolták. A várhoz tartozó falvak mir addig is évtizedeken át szenvedték három hadsereg ottani hadműveleteit, most az idegen uralom alatt és legfőképpen a 15 éves háború csapásai következtében gyors pusztulásnak indulnak. Az urbárium, amelyet itt közlünk, néhány évvel a vár eleste előtt készült. Irodalom: Komáromy M.; Gyula városáról és a' hajdani Gyula várról. Nagyvárad 1834. Mogyoróssy J.: Gyula hajdan 03 most, történeti és statistikai vázlatokban. Gyula 1858. Gyula város rövid leírása. Gyula 1897. Veress E.: Gyula város oklevéltára. Bp. 1938. Scherer F.: Gyula város története. Bp. 1938. Lükő G.: Gyula és a Körösköz története a honfoglalás korától napjainkig. Bp. 1956. 50 Urbáriumok