Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

Piscatura: 1. halászat, halászóhely, 2. halászati jog. A folyók, patakok, tavak, mocsarak halászásra alkalmas szakaszain — amelyeket piscaturának neveztek — a feudális viszonyok megszilárdulása után csak a földesúrnak volt szabad halászni. A halászat jogát a királyi haszonvételek közé számították. Az urak külön helyeket jelöltek ki a parasztközségek számára, a kedvezőbb helyeket pedig maguknak tartották fenn s mindenki mái számára tilossá (piscatura prohibititia) tették, illetve csak halzsákroány-rósz beszolgáltatása ellenében engedtek ott halászni. A tilos halászóhelyek száma a majorsági gazdálkodás térhódításával párhuzamosari erős ütemben nőtt. Piscis sálitus, 1. halec. Pistrillum, pistrilla, kölyü: ütőkészülék illetve malom, amely törőkalapácsok, le-lezuhanó gerendák által bizonyos anyagot apróra zúz, meggyúr, a gabonát pl. kására zúzza (kásatörd kölyü, pistrina miliacea: köleskásatörő), kender-, len-, tökmagból olajat üt, kendert ványol, bőrt, posztót finomít. A vargák kölyüj e (sutoria pistrilla) vagy a bőr kikészítésére szolgált, vagy a kendernek — amelyből a mesterséghez szükséges fonalat előállították — törésére. . Porátka: a szerjárásnak (robotnak) megfelelő orosz kifejezés. Porcus caespitális, porcus decimális, I. decima porcorum. Porta: eredetileg az egész jobbágy telek neve, utóbb a királyi adó kivetésénél használt elméleti számítási egység, a XVI —XVII. században kb. 3 — 4 jobbágytelek. Az 1647 : 36. tc. szerint 4 saját ekével (és 6 igásállattal) gazdálkodó jobbágy vagy 16 zsellér (illetve igásállat nélkül gazdálkodó ember) háztartásét kellett együtt egy portának számítani. L. még : dica. Portio: birtokrósz. A „possessio integrával" szemben így nevezték az egész falura ki "nem terjedő nemesi részbirtokokat. Portio militaris: porció. A török hódoltság korában súlyos teherként nehezedett a magyar parasztságra az országban járó seregek elszállásolása és eltartása. 1671-től ezt a terhet az egyes községekre „portio"-k formájában rótták ki (portio orális: katona adagja, portio equilis: ló adagja). Később a XVIII. század elején, egy katona napi fejadagja 1 font hús, 2 font kenyér, ezenkívül só, gyertya, tűzifa stb. volt. A ló adagja : napi 6 font zab, 6 font széna ós heti 3 csomó szalma. Possessio: birtok, község. Eredeti jelentésétől (birtok) eltérően a korszak szóhasználatában rendszerint községet, falut jelent. Postarum magister: postamester, az elsősorban kincstári küldemények továbbítására szolgáló postaszolgálat állomásvezetője. Posztómetö: eredetileg a posztókészítés utolsó fázisát végző mesterembert, a XV. századtól már a posztókereskedőt hívták így, aki a posztót rőfökre vágta és árusította. Potus martialis: mÓhsör, mézből készült ital. Praefectura: praefectusi tisztség. Praefectus: jószágigazgató. A földesúrnak az egész uradalom irányításával megbízott alkalmazottja, teljes jogú helyettese. (Az elnevezés a XVII. század vége előtt nem használatos.) Vezetése alatt működtek, tőle kapták utasításaikat az alsóbbrangú uradalmi tisztviselők. Ő hívta össze az úriszéket, elfogathatta és börtönbe vethette az engedetlen jobbágyokat, a gonosztevőket, képviselte a földesurat a megyegyűléseken. Ezt a tisztséget rendszerint tehetős nemesember viselte. Praefectus annonae: csapatok gabonaellátásával megbízott személy. Praefectus sális: csapatok sóellátásával megbízott személy. Praesidiarius: őr, várőrség katonája. Pribék: török kém. Processus: 1. kerület, járás. így nevezték a földesúri igazgatásnak az egyes vártartományokon belüli egységeit is. Az egyes processusok földesúri szolgáltatásait külön-külön gyűjtötték s rendszerint külön-külön officialis irányítása alatt állottak. 2. per. Promontorium: szőlőhegy. Az ekés műveléssel szinte egy időben elterjedt szőlőművelés jogi formái Magyarországon a feudalizmus, az úrbéres birtokviszonyok megszilárdulásakor rögződtek meg hosszú időre. A jobbágyok szőlőbirtokának jogi helyzete lényegesen eltért a többi jobbágyföldétől. Voltak ugyan olyan szőlők is, amelyek úrbéres földeken létesültek, és így helyzetük azonos volt a jobbágytelkekhez tartozó más földekével, de szőlőket legtöbbnyire mégis az úrbéres földeken kívül telepítettek, majorsági vagy a földesúr és úrbéresei által közösen használt erdős, gyepas helyen. (Az úrbéresek a maguk, máskor a földesúr kezdeményezésére, egyenként vagy csoportosan ültették, rendszerint valamilyen elkülönített, termelésre alkalmasnak látszó helyen, a promontoriumon.) A szőlős-