Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

igyekezett. Az úriszék és a községi bíró, illetve tanács által kirótt bírságok, illetve pénzbüntetések mértékét a földesúr akarata és helyi hagyományok szabták meg, uradalmanként, helységenként változóan, de mégis bizonyos szokásjoghoz igazodva. Az úriszéken befolyó bírság kisebb része (harmada, ritkábban fele) a földesúri tisztnek, időnkónt — még kisebb hányada — a végrehajtó közegnek járt. A sértett fél nem mindig kapott belőle s ha kapott, viszonylag akkor is csak keveset. A többi a földesúri jövedelmeket gyarapította. Gyakoriak voltak a visszaélések, a többszörösen vagy jogtalanul megvett bírságok. Kisebb pénzbüntetések néha egészen a tisztet vagy az ispánt illették. Blada: általában a tavaszi vetések latin neve (frugesszel, az ősziekkel szemben.) Blaswerk, 1. furnus. Bojt: szőlőbújtást végez. Bombarda: ágyú. Boronza, 1. burenda. Boza: erjesztett, csípős-savanykás italkészítmény, a törökök és balkáni népek kedvelt hűsítő itala. Bölükbasi: az átlagosan 10 emberből álló bölük (török gyalogos szakasz) parancsnoka. Brasium, brazeum: dara. Braxatorium, braxeda: sörfőzőüzem, sörfőzőház. A sörfőzés az ún. kisebb királyi haszonvételek egyike volt, a földesúr kizárólagos joga sör készítéséhez és árusításához. Jogát gyakran bérbeadta és ilyenkor nem fizetett földesúri alkalmazott vezette az üzemet, illetve végezte az árusítást, hanembérlő, aki évi árendát adott. A földesúr gyakran saját gyártmányú sörét kényszerítette rá meghatározott mennyiségben a falura, hogy azt az előírt áron kimérje és a befolyt összeget neki átadja. A sörfőzést a XVI —XVII. században a Felvidéken és Nyugat-Dunántúlon megforduló német zsoldosseregek és a felvidéki német polgárság-parasztság igényei tették nálunk virágzó iparággá. Brencze, 1. burenda. Brindza, Brindze, 1. burenda. Buchhalterei: számvevőség, Burenda, boronza, brencze, brindza, Brindze: tömlőkben tartott juhtúró. Gacabus braxatorius: sörfőző üst. Gacabus creinaticus: pálinkafőző üst. Caementum: építőanyagként használt mészkő. Calcatura: nyomás. A nyomásos szántóművelés a XIX. századig Európa-szerte általánosan elterjedt gazdálkodási forma volt. Ebben a rendszerben a szántóterületnek egy-egy, rendszerint összefüggő részét a közösség akaratának megfelelően egységesen (egy időszakban ós többnyire azonos veteményeket termelve) művelték, illetve pihentették. A legelterjedtebb háromnyomásos rendszerben az egyik év végén őszieket (leginkább búzát, rozst), a következő év elején tavasziakat (főként árpát, zabot, kölest) vetettek, a harmadikban a föld műveletlen maradt. Nyomásnak (mezőnek, fordulónak, járásnak, spatiumnak, tabuidnak, tractusnak, calcoturának) az évről évre egységesen vetett, illetve pihentetett szakaszt nevezték. Canapum in stupis: kender „szösz" formájában, azaz félig feldolgozva, fonásra készen. Capitális sententia, capitális poena: főbenjáró (halálos) ítélet. Ezt a legsúlyosabb bűnökért járó büntetést úriszéken is kiszabhatták, ha a földesúrnak pallosjoga volt. Ha az elítélt nem kapott királyi kegyelmet vagy nem tudott kiegyezni ellenfelével, akkor a bíró az ellenfél kezébe adta őt és kivégezték. Megkegyelmezés és kiegyezés esetén ki kellett fizetnie a homagiumot és vagyonát a felperesnek meg a bírónak kellett átadnia ; utóbb kiválthatta. Capitis et bonorum sententia: a legsúlyosabb bűnökért kiszabott fej- és jószágvesztósi ítélet, amely után egyezkedésre sem volt lehetőség. Capitaneus, 1. castellanus, provisor. Gáptivitas: letartóztatás, fogságra vetés, fogság. Felsőbb bíróságok módján az úriszék vagy a falusi bíró, illetve tanács is elrendelhette vétkes személyek elfogását, fogságra vetését. A letartóztató valamelyik földesúri tiszt vagy a bíró által kiküldött személy (esküdt) volt. Carbo: faszén. Az erdők alkalmas helyein (locus carbonis) termelték ki. Egymásra rakott fák elégetése útján faszén-kupacokat (méllyé?; Meiler) állítottak elő. A szenet főként kovácsműhelyekben (kovácsszén : carbo fabrilis, carbo fabrinu s), hámorokban,. kohókban, pénzverőkben használták. Castellanus: várnagy, capitaneus: kapitány. A várnagy, illetve a kapitány a vártartomány központjában álló vár katonai vezetője és sokáig egyúttal az uradalmi