Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

FELVIDÉK

SZENTMIKLÓS A szentmikiősi uradalom Bereg megye legészakibb részén, az egykori magyar országhatáron feküdt, felső sávja a Kárpátok magashegység-zónájába esett. Magva már a XIII. században megvolt; vára a hozzátartozó, javarészt kárpátukrán jobbágytelepülésekkel a XIV —XV. századtól kezdve a Perényi-családé. A XVI. század második felében, a Perényiek kihalta után, hosszú időn át Telegdiek voltak birtokosai, és Telegdi Pálné Várdai Kata második házasságával, valamint leányával szállott a XVII. század elején a Nyáryakra, majd — Eszterházy Miklósné Nyáry Krisztina útján — az Eszterházy-familiára, illetve annak leányági leszármazóira. Ők készíttették 1648-ban azelső, itt közreadott urbáriumot. Ez a rokonsági csoport csak 1673-ban, Homonnai Drugeth Gyórgyné Eszterházy Mária lemondásával adta fel minden jogát egy másik ág, a Lónyay-utód Rákócziak javára. A Lónyayak először Bethlen Gábortól kapták meg adományként Szentmiklós vártartományát, ennek a donációnak azonban akkor még alig sikerült érvényt szerezniük. 1649-től Lónyay Zsigmond már III. Ferdinánd adományára és leánya házasságára hivatkozhatott birtokköveteléseinél, özvegyéről, a későbbi Rákóczi Lászlónéról és annak mostohaleányáról, Rákóczi Erzsébetről — akinek jogait az 1660-as években a király is megerősítette — szállott az uradalom hosszas perlekedések után végül teljes egészében Rákóczi Erzsébet gyámjára, II. Rákóczi Györgyné Báthory Zsófiára, és az ö 1680-ban kelt végrendelete értelmében menyére, I. Rákóczi Ferencné Zrínyi Ilonára és unokáira, II. Rákóczi Ferencre és Rákóczi Júliára. A Thököly-felkelés bukása után a kincstár tette rá kezét az óriási kiterjedésű Rákóczibirtoktestre, de a birtok ügyeit nem sokkal utóbb már Klobusiczky Ferenc, a Rákóczi-árvák hivatalból kirendelt gyámja vezette. Az 1693-as egyezségben a két testvér még osztozott Szentmiklós birtokán, 1699-ben már az egészet Rákóczi Ferenc vette át. Ekkor állították össze az itt közölt második urbáriumot. A fejedelem ezt a birtokot — az 1708-ban Sennyei kuruc generálisnak eladományozott néhány község kivételévél — a szabadságharc alatt mindvégig magának tartotta meg. A vártartomány parasztsága, bár török pusztítás és hódoltság közvetlenül nem sújtotta, mégis rendkívül sokat szenvedett a II. Rákóczi György veresége után ide is behatoló lengyel hadak pusztításai, majd a 60 — 70-es évek gyakori birtokosváltozásai és az ezekkel járó erőszakoskodások, végül a Thököly-mozgalom megrázkódtatásai során. Irodalom: Lehoczky T.: Bereg megye monográphiája. I—III. Ungvár. 1881.