Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

Bevezetés

11. Szántó- és szőlőművelés robotja a szendrői uradalom faluiban. 1570. néhol csak évtizedekkel később.

58 A kocsmáitatás méretei az egész korszakon át fokozódtak : a kötelező árusításba bekapcsolt helyek száma éppúgy nőtt, mint a kocsmák száma vagy a kimért bor mennyisége. Az „edueillatiot" több helyen szárazkocsma-vártság és ólelemvétel-kényszer helyettesítette vagy kísérte. Nem a híres szőlővidékek vártartományai voltak azok, amelyek a legtöbb fölösleg eladását* kívánták meg a jobbágyságtól — Tokaj vagy Pozsony borát jobb feltételek mellett is könnyűszerrel lehetett értékesíteni

59 —, és természetesén nem is azok az uradalmak, ahol alig termett meg a szőlő, vagy ahol a gyenge közbiztonság miatt nehézségekkel járt volna a szétosztása.

60 58 Léka 1528, Cseite 1641, Csábrág 1605^ 59 Pozsonyban csak az allódiirmon folyt úri borkimérés : 1574. 60 A szentmiklósi uradalomban (1648) csak egy-két helyen van mérés. Vác (1578), Kanizsa (1563) tartományában nem is említik, pedig elég nagy a szőlőterület.