Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
váltság egyébként az ország minden táján ismert volt, de sehol sem vált általánossá ; leggyakrabban városok eszközölték ki maguknak. 51 Amennyire fogyatékos adatainkból megállapítható, a földesúri munkakihasználás módszere közép- és kisnemesi birtokokon hasonló volt a nagy uradalmakéhoz. A madai kisközópbirtokosok a XVII. században — országos szokáshoz alkalmazkodva — biztosították maguknak a „tetszés szerinti" robotoltatás jogát, 52 ós úgy látszik, felvidéki középnemesek is elsősorban a robotot vették igénybe jobbágyaik szolgáltatásai közül. Mellette a kilenced terjedt el legáltalánosabban, censust és „konyhaélést" nem követeltek mindenütt. 53 Azt, hogy a földesúr mire használta fel úrbéresei munkaidejét, elsősorban a birtok természeti adottságai és a majorságban folyó termelés ágai határozták meg. Legfontosabbak és országszerte legelterjedtebbek a gabonatermesztéshez kapcsolódó műveletek voltak, a szántástól és vetéstől az aratásig, a cséplésig és a szitálásig. Szinte ugyanilyen fontos lehetett, sőt a veszélyeztetett területeken és a terméketlenebb tájakon első helyre került a kaszálás robotja, néhány községben pedig a szőlő- és kertmunka vagy az úr számára folyó halászat, állatlegeltetés, bányamunka, ipari munka, út- és hídkarbantartás, termékszállítás, levélhordás és a várháztartás szükségleteinek kielégítése, mint pl. a jégvágás, jégveremkészítés, a káposztasavanyításhoz szükséges vízhordás, fűtés, takarítás, főzés, élelemtárolás vagy az őrszolgálat. A török kor másfélszáz évén át a robotszolgálat rendje bizonyos fokig az egységesülés irányában fejlődött — a korai középkor apró, változatos munkatípusait a földesúr egyre kevésbé igényelte már — másrészt a munkafajták pontosabb körülírása, meghatározása vehető észre. 54 A XVII. században, különöskép második felében, a földesúr mind jobban igyekezett értékesíteni a paraszt igaerejét s ezt legalább olyan mértékben használta fel szállításra, mint a felelősségteljesebb mezőgazdasági termelőmunkára ; sok helyen a fuvar lett a legfontosabb vagy a kizárólagosan megkívánt munkafajta. 55 Az uradalmak egyenként több száz főnyi robotosának munkabeosztása tervszerűen ment végbe. A szükségletek megváltozásával vagy akár kísérletképpen is, átszervezéseket hajtottak végre. Szepesben a XVI. század végén szemünk láttára szüntetik meg a 11 város jobbágyainak szántási, kaszálási kötelezettségét; ettől fogva zsellérek végzik el ezt a munkát robotban, de ótelt-italt kapnak érte. 56 A majorságföldek gondozását, megművelését legracionálisabban a közeli falvak népével lehetett végrehajtatni: az alsóvereckei majort két szomszéd község parasztjaival műveltették, a csejteit 51 Pozsonyi, tokaji uradalom, szepesi bányavárosok. — Vö. Makkai, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai 54. 52 Mada 1601, 1678. 53 Gesztelyiné birtokainak a kötetben közölt urbáriumán kívül 1. még a gömöri és nógrádi nemesek példáját. (Ila i. m. 82. ; nógrádkörnyéki urbáriumok az 1670 —80-as évekből : TJ. et C. 90/47, 90/52, 90/53, Makkai László szíves közlése alapján.) Mindamellett nem egy középbirtokos falu élvezett teljes robotmentessóget ós fizetett esetleg magas censust (pl. Ispán Ferenc falui, 1. a közölt szöveget). Szendrőn 1570-ben úgy hitték : ,,a közvetlen szomszédságban és másutt lakó nemesek úrbéresei szinte minden úri szolgálattól szabadok és mentesek, akárcsak Mátyás király idején". — Lengyelországban a kisbirtokokon bérmunkát is, robotot is alkalmaztak. Rutkowski: Histoire économique de la Pörögne avant les partages, Paris 1927. 106. 54 Léka 1608, 1670. 55 Szepes 1672, Pozsony 1646. 56 Szepes 1596.
