Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)
Bevezetés
A MAJ0RGAZDÁLK0DÁS TÁJI SAJÁTOSSÁGAI 23 állomány és a majorság fölött. A XVI. század közepén a hegyek közt fekvő Szentmiklóson nincs még nyoma majorkodásnak. Amint azonban a kincstár új magánbirtokosoknak adományozza, föllendül a gazdálkodás : 1648-ban 3 majorságot meg hegyi juhászatot tartanak és bár csak néhány száz köblös a szántóföld s ezen a földön a szőlő sem terem meg, a korlátozott jövedelmet annál több rét, gyümölcsös, kert, méhes és halászóhely gondozásával igyekeznek emelni. A század végére további növekedésnek lehetünk tanúi. Murányon a XVI. században ijesztő a pusztulás : hámorok, kohók, sörfőzők állnak elhagyottan, a szántó kevés és egy részében kerti veteményt termelnek, az állatgondozó helyet alig használják. 6 Egyedül a rétgazdálkodás virágzik ; az uradalom szinte minden faluban kaszáitat magának rétet, néhol a pusztán maradt jobbágy telkekhez tartozókat is, — előfordul azonban, hogy a szénát maguknak a helybeli parasztoknak adják el. 7 A XVII. században a Széchy-család, majd Wesselényi Ferenc veszi át a vártartományt, és 1672-re már megváltozik a kép : nemcsak a régi majornak szaporodtak meg az állatai és létesítményei, hanem két jól fölszerelt új, illetve teljes pusztulás után újjáépült majorság is működik. Hosszú időn át sínylette a háborús viszontagságokat a hódoltsághoz közeleső Ecsed uradalma, Rákócziak birtoka. Egyik majorjához ugyan 1014 köblös szántó tartozott, s Rákóczi György, amennyire tudta, gyarapította az allodiális földeket és építményeket, de majorjai, épületei, kertjei hosszú időn át pusztán álltak, rétéit, szántóit sem használták mind. 8 Sok károsodás érte Tokaj majorságállományát. Földesúri szőlői s egyes allodiális létesítményei mégis, még a nehéz időkben is gyarapodtak. Kis területéhez képest tekintélyes nagyságú majorság-szántót gondozott ugyanezen a tájon a madai középnemesi birtok. 1678-ban építmények, állatgazdaság, 450 köblös föld és 20 szekér szénás rét volt itt található. Akadt uradalom, amely a többiekhez képest csak igen kevéssé használta ki az allodizáció lehetőségeit, elsősorban azok, amelyeknek nem volt magánbirtokosa, s amelyek irányításában így az egyéni kezdeményezésre kevesebb lehetőség nyílott. Pozsony vár környékén pl. a Pálffyak — a kincstár képviselői — nem tartottak üzemben többet egyetlen majorságnál, s ennek 200 mérőst meg nem haladó szántóját és 200 öles rétjét az idők során alig bővítették. 1574-ben a parasztok csaknem 160 holdnyi allodiális szántóterületet ós 2 majorsági erdőt használhattak bér ellenében. A kincstári ós káptalani, rendi birtokok többségénél hasonló volt a helyzet, s kivételszámba ment, ha egy-egy buzgó provisor erőszakos eszközökkel gyarapította a király jövedelmeit. 9 Az urbáriumokból ismert többi vártartománynál alig lehet beszólni majorsági gazdálkodásról, s ennek elsősorban a földrajzi helyzet, a pusztító erők közelsége az oka. Náluk már nem is a legkönnyebben áldozatul eső állatgazdaságok, üzemek megsemmisüléséről van szó, hanem arról, hogy a szüntelenül fenyegető veszély miatt ezeken a tájakon alig volt érdemes nagyobb vállalkozásba kezdeni. Palotán, Egerben, Gyulán, mielőtt az ellenség áldozatául estek volna, csak apró szántóföld s némi szőlő, rét, erdő, halászóhely meg 6 1559, 1564, 1573, 1598. 7 1573. - A többi: 1559, 1564, 1598. 8 1614, 1672. 9 Pach i. m. Századok 1951. 406. Maksay F.: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1958. (Értekezések a történeti tudományok köréből, Űj sorozat 7.) 26. skk.
