Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

DUNÁNTÚL

PALOTA A Veszprém megyei Palota körül kialakult vártartomány már a XV, században egészében az ország egyik legvagyonosabb főúri családjának, az Újlakiaknak kezén volt. Amikor Újlaki Lőrinc 1524-ben örökösök nélkül meghalt, a birtok özvegyére, majd az özvegy második férjére, Móré Lászlóra maradt. 1533-ban János király a Podmaniczky aknák adományozta, Podmaniczky Bafael 1558-ban bekövetkezett halálával pedig a Habsburgkincstár tette rá a kezét. Az 1530-as évektől kezdve az egész országot sújtó csapások többszörös erővel nehezedtek 'erre a hadszíntérré-vált területre. 1533-ban Zápolyai János serege hódította meg és pusztította el a várat, tíz évvel később a török kényszerítette rövid ideig tartó behódolásra; utóbb kétszer is ostromolták török csapatok, sikertelenül. 1558 és 1566 közt a legendáshírű Thury György volt a kapitánya. A 15 éves háború és a következő évtizedek harcaiban többször vették be császári és tőrük seregek. 1650-től a Zichy-család birtokolja. Kincstári összeírására 1578-ban és 1617-ben került sor. Irodalom: Singer Á.: Palotaváros története. Várpalota 1921. FallerJ.: Várpalotatörténete az Újlakyak és Podmaniczkyek idejében. Veszprém 1936. FallerJ.: Várpalota várának rövid története. Várpalota 1937. Várpalota. Szerk. Zákányi F. Bp. 1956. Ila B.: Várpalota. Történeti Statisztikai Közlemények. 1957. 76. skk.