Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

DUNÁNTÚL

KANIZSA Kanizsa vára a hozzátartozó jobbágy falvakkal a tatárjárás óta a Kanizsay-család birtokában volt. Utolsó férfitagja életében készült az itt közölt első urbárium (1530). A férfiág kihaltával és Kanizsay Orsolya házasságával Nádasdy Tamás kezére került. Az 1530 —40-es években török pusztítások, várostrom-kísérletek, majd több pestisjárvány és éhínségek tizedelték meg a várkörnyéki lakosságot, sőt az uradalom egyes falvai nem egy ízben közel jártak a teljes kipusztuláshoz. Az itt közölt második összeírás idején (1563) a vár már kincstári birtok volt; 1557-ben ugyanis Miksa császár csere útján, Borsmonostor és Csejte átadásával, megszerezte Nádasdy Tamástól, és a török elleni harc egyik legjelentősebb támaszpontjává építette ki. A Kanizsa folyótól és mocsaraitól körülvett vár kitűnően védhetőnek bizonyult; parancsnok' ságot viselt benne egy idSre Zrínyi Miklós, Thury György és Zrínyi György is. Az 1600-as török ostrom alkalmával árulás juttatta ellenséges kézre. A megszállók szandzsák-székhellyé tették, és hosszú időn át minden felszabadítási kísérletet visszavertek (1601, 1664). Kanizsa és környéke csak 1690-ben jutott újra császári kézre. A várat 1702-ben császári parancsra lerombolták. Irodalom: HorváthGy.:Kanizsa város története s annak jelen viszonyai. Kanizsa 1861. Balogh J.: Nagy-Kanizsa város 03 vidékének hadtörténelmi leírása. NagyKanizsa 1896. Barbarits L.: Nagykanizsa. Bp. 1929. (Magyar városok monográfiája 4.)